Mi miatt vagy sikertelen társkeresés terén?

mert nagyok az igényeim

és szeretek szabad lenni

24f

Kissé introvertált vagyok, emellett persze ismerős terepen kellőképpen extrovertált is, vagyis ambivertált. A dolog lényege, hogy eddig jobbára a barátnőim szedtek fel (indirekt módon), nem gyakoroltam be emiatt, hogy miképp szólítsak le nőket, mondjuk amúgy sem tenném, értelmetlennek találom pl. utcán, akárhol, mert akik nekem tetszeni szoktak, azok 99,99%-ban foglaltak, ez nem meggyőződés, hanem tapasztalat.

Visszatérve, mentségemre szolgáljon, hogy a nálam idősebb exeim megtanítottak erre-arra. :D Amúgy meg nem vagyok az a tipikus nők bálványa típus. Magas vagyok, tanult/olvasott, stabil állással, sportolok rendszeresen és a látóköröm tágítása mellett hobbijaim is vannak, ám inkább kisfiús a megjelenésem, mint férfias.

Ha már ismerek valakit, akivel van közös bennünk, akkor kitűnően kommunikálok, de a nyitás nem az én asztalom. Idő kell a feloldódáshoz.

Úgy érzem, a párkapcsolatokat nem nekem találták ki. Nem mondom, hogy nem lennék nyitott rá adott esetben, de igazából nem ragaszkodom hozzá.

Nem szeretem, ha folyton lóg rajtam valaki, kell a szabadság. A féltékenységgel egyenesen ki lehet üldözni a világból. Ha arra gondolok, hogy lenne egy párkapcsolatom, nem vágyakozást érzek, hanem dögunalmat. Volt már egy hosszú kapcsolatom, és rettenetesen unalmas volt az is. Ezen kívül nem is nagyon kapom az ajánlatokat, ami nem is baj, jól elvagyok így.

Amúgy nem vagyok antiszoc, vannak barátaim, elfoglaltságaim, csak ez a párkapcsolat téma nem megy.