Egyetemista korú lányok, nektek milyen testalkatú fiúk tetszenek?

Ebbe a kérdésbe annyi módon bele lehetne kötni, hogy inkább bele sem kezdek, késő van már ehhez.

Egyedül ez az "egyetemista korú" kifejezés "tetszik" mert láttam már egyetemistát 18-60 éves korig. :D

Nincs is annál jobb mint amikor valaki egy abszolút felszínességre vonatkozó anonim kutatás alapján akar általánosítani, fantasztikus.

Látom nem érted, hogy a kérdésednek semmi értelme. Amúgy meg, kimész egy egyetemhez közel és megfigyeled, hogy a lányok milyen srácokkal járnak kézen fogva vagy csókolnak meg éppen.

Az meg régen rossz, hogy a lányok ideáljából indulsz ki mert a legtöbb lány olyan akár egy szélkakas. Mikor milyen pasija van. Ismertem olyat akinek volt kigyúrt, magas, alacsony, vézna, mackós pasija. Arra akarok kilyukadni, hogy az egész felmérési kísérletnek semmi értelme.

Ne érezzem magam mellett törékenynek. Ennyi a kikötésem. Hogy ezt úgy oldja meg, hogy pár centivel alacsonyabb esetleg, de azért van annyira "vaskos" (nem vagyok az, de nem állnak ki a csontjaim), mint én, vagy úgy oldja meg, hogy magasabb, de kicsit vékonyabb nálam, vagy úgy, hogy magasabb is és erősebb is, az teljesen mindegy. Csak ne-érezzem-törékenynek. Nálam test szempontjából eléggé széles a skála, sőt, ámblokk külső szempontjából elég széles. De vannak dolgok, amikből ha akarnék, sem tudnék engedni. Úgy meg aztán pláne nem akarok, hogy tudom, magamba is mennyi energiát fektettem, hogy így nézzek ki, holott én is olthattam volna mindenkit, mert nem tetszett nekik, ami valójában nekem sem tetszett magamon.

Nem linkelek ideált, mert már ezért a véleményemért is ótvarul le leszek pontozva. Jellemző, hogy mióta ebben a kategóriában is hozzászólok, az évek óta tartott 86-88%-os válaszarányom ott jár, ahol. És nem azért, mert hülyeséget mondok, hanem mert valakik imádnak ízlésekről vitázni. Az ideálom olyan férfiban, mint én nőben: szabályos alkat, kicsit talán erősebb az átlagnál és látszanak a férfi test arányai, ahogy nekem is a derék-csípő-váll arányom, mindez minimális tónusossággal, feszességgel. Gyakorlatilag egy átlagos életet élő, átlagos anyagcseréjű, aktív életmódot kedvelő személy. Nem tehetek róla, hogy nem madárcsontú, törékeny lány vagyok, aki egy 60 kilós fiú mellett is kis kecses és cuki. Nekem ez az érzés egyszerre kell a saját testemmel való elégedettséggel. A testemmel elégedett vagyok, már csak olyan ember kell, aki mellett ez a test kis kecses és cuki marad. Őszintén sajnálom, de nekem ez az ízlésem. Ha ez valakinek nem tetszik, szíve joga. Ha én, a magam alkatával nem tetszem, szíve joga. De hogy valaki ezért pontozzon le embereket folyamatosan, mert nem bírja az egója elviselni, hogy egy vadidegen ideálját nem testesíti meg... Arra csak azt tudom mondani, hogy szánalmas és ezt már nem tudom sajnálni.

Megbocsáss, egyetemista korú lányok voltak a kérdésben. Őszintén nem érdekel, milyen lesz egy ember akkor, ha lesz családja és gyereke, ha egyetemistaként/fiatal felnőttként ennyire nem képes karban tartani magát, nincs miről beszélni. Bár a magam részéről később is igyekezni fogok, nem a férjem miatt, hanem önérzetből.

Bocsánat, nem tudok elképzelni olyan életet és munkakört tartósan, ami mellett nincs lehetőségem az egészségemre figyelni. Egészségre figyelés helyett értsük azt, hogy hús és zöldség finomított, cukros ételek helyett, illetve heti 3 edzés, amikhez edzőterem és drága eszközök sem feltétlen kellenek. Heti 3 óra.

Ha valakinek erre nincs ideje, akkor párkapcsolatra sincs. Akkor meg azt hiszem, nincs miről beszélni.

Amúgy meg, írtam valahol, hogy fitnesszmodell? Hogy hipermegahűha sportos? Nem. Átlagos életet élő, de az aktivitást kedvelő személy.

Teszem azt, valaki a férjem, párom lesz. Otthon nem fog látni fehér kenyeret meg majszolnivalót, ha csak ő nem hoz haza, minőségi, tápanyagokban gazdag ételeket főzök magamnak is, neki is és majd a gyerekeinknek is. Egy ilyen alapot nem lehet elcseszni azzal, hogy valaki nem tud edzeni annyit, főleg úgy, hogy elmondása szerint egész nap futkos a gyerekkel meg a háztartással. De meg merem kockáztatni még azt is, hogy édesanyámhoz hasonlóan esténként arrébb fogom tolni a fotelt egy órácskára és hozni fogom a kis gumiszőnyegecskémet a súlyzóimmal TV és magazinolvasás helyett. Hétvégente meg lehet együtt menni futni vagy túrázni, ahogy velem is csinálták. A gyerek amúgy is a legjobb lehetőség a mozgásra, energiabombák, imádják, ha viszik őket, én is imádtam. Apropó, házimunka és gyerek! Nem csak a nő és nem csak a férfi feladata. Meg lehet ám osztani a munkát, meg is kell osztani. Mert majd a másik flangálni jön haza a tiszta lakásba és jó kaját enni az alvó gyerek mellett, mikor neki is ugyanannyi időbe kerülne kivenni a részét, ugye? Ez a modell nem család, csak mondom. Ez egy ember, aki egy másikat cselédnek és gyerekgyártónak szerzett. Felejtsük el.

Meg tudok cáfolni mindenféle kifogást, ami egy átlagos embernek egy általánosan jó fizikum elérése ellen szól. Lehet nyugodtan jönni az érvekkel. Azon meg csak mosolyogni tudok, mikor erejük teljében lévő, egyedülálló huszonharmincasok "magyarázzák a bizonyítványt".