Ha ez a "szexpiaci érték" dolog igaz, akkor egy férfinak érdemes úgymond kivárni, amíg elérkezik abba a korba, amikor a legkelendőbb?

Ezek az elméletek egyrészt nyugati stílusú karrierrel számolnak, másrészt feltételezik, hogy 30-40 éves korodra már kialakuljon egy olyan tapasztalatod a nőkkel, hogy ne félj pl. leszólítani egyet akárhol.

Szóval nem, ha a kivárás alatt a társadalmi izolációt választod, nagyon nem éri meg.

"Később meg már teljesen elhagyatottak, depressziósak és gyógyszerfüggők lesznek, mert senkinek sem kell egy bizonyos kor után egy nő (legfeljebb csak interneten ingyen dugásra, csöveshez közelítő értékekkel bíró férfiaknak) "

XD XD XD

Ez hülyeség. Lehet, hogy ilyen-olyan tudományos statisztikák szerint értéktelen vagy fiatal férfiként, de ezzel azért szembe kell tudni menni: tombolnak benned a hormonok, meg akarod tapasztalni, milyen szerelmesnek lenni, csókolózni, szexelni, stb., természetes vágyaid vannak, amiket nagyon nehezen tudsz magadban tartani, mert szinte szétfeszítenek.

Egy harmincas totál tapasztalatlan férfi ugyanúgy nem kapós. Aki hamrincasként az, az szépen lépcsőzetesen, már vélhetően a kora tinédzser évei óta építgeti ezt a sikert, az évek előrehaladtával mindig egyre több dolgot tudott meg a nőkről, rájött, mi kell nekik. És szépen-lassan tökélyre fejlesztette. Egy normális férfi tudja, hogy pusztán csak a jóképűségével nem fog sokra menni, mert a nőket a férfienergiák mozgatják meg. Azt pedig ki kell tapasztalni hosszú évek kemény munkájával, hogy te olyan hullámokat tudj kibocsátani, amire a nők rá tudnak kattanni. Ez nem az a dolog, ami elsőre vagy akár másodikra, harmadikra menni fog - mindig lesznek csorbák, amiket ki kell köszörülni, csak így fejlődhetsz és lehetsz a nőknek egyre vonzóbb.

Ez a 30 év feletti kelendőség azért relatív. Arról van szó, hogy a kor haladtával a nők az anyagiak miatt egyre inkább kénytelenek egy megbízható, stabil párt találniuk maguk mellé és már nem tehetik meg, hogy csak a legjobb/legvonzóbb férfiakkal foglalkozzanak. Azt egy idő után minden nő megtanulja a saját kis példáján, hogy azokra a férfiakra, akiktől igazán beindul a punci, nagyon nem lehet számítani, főleg nem hosszú távon. Viszont fordítva is igaz, azok a férfiak, akikre számítani lehet, nagyon nem indítják be a nőket.

Szóval a kérdés, hogy valóban kelendő(bb)nek számít az a férfi, akit a nők a szükséges rossznak tekintenek, annak érdekében, hogy nyugodt és stabil anyagi körülmény között tudjon gyereket szülni/nevelni?