Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A nők közel 80%-a nem randevúzna olyannal, aki kevesebbet keres náluk?
Egy közvéleménykutatás eredményei szerint jókora eltérés van a férfiak és nők párválasztási szokásai között,ha az anyagiak is szóba kerülnek.
Vannak hasonlóságok is,de ahol szembetűnő a különbség az a jövedelem és az anyagi segítségnyújtás.
Ha a férfi kevesebbet keres a nőnél,akkor a nők majdnem 80%-a még randira sem menne vele,de ha a nő keres kevesebbet,a férfiak csak 16 %-a gondolja ezt problémának.
"Arra a kérdésre, hogy gondot okoz-e, ha a partnert anyagilag támogatni kell a nők mindössze 1%-a válaszolta, hogy nem, és csupán 5%-a, hogy inkább nem.
A férfiak több mint fele ezzel szemben úgy gondolja, hogy beleférhet a másik fél pénzügyi támogatása. "
Mit gondoltok az eredményekről?Szerintem arról van szó,hogy a hagyományos nemi szerepekhez a nők valójában nagyon is ragaszkodnak,de legalábbis azokhoz mindenképp,ami a férfi státuszát,presztízsét érinti. A gyakran hangoztatott "nem számít" valójában igenis számít,csak nem illik kimondani.
19# Arra gondoltam, hogy egy no inkabb elmegy recepciosnak egy szolariumba (na ez tipikusan noi munka, mukormos sracot pl ismerek, de szoli recepciost nem :D), minthogy pl szobafesto legyen (amivel ketszer annyit kereshetne), szellemileg egyik se egy tulsagosan megterhelo munka, (fizikailag meg hagyjuk, ha regen a nagymamak fiatalon vegig tudtak kapalni a mezon az egesz napot, akkor ma sem megerolteto egy nonek sem a konnyebb fizikai munkak, meg hozza is edzodik az ember nyilvan), megis elobb jut eszukbe a lanyoknak, akik keves tanulassal akarjak meguszni a fiatalkorukat ezek az alacsonyan fizeto munkak, mert ez van belejuk rogzitve. Nemreg huztak le itt egy lanyt, aki autoszerelonek akart tanulni, hogy mi az mar, hogy lanykent autoszerelo akarjon lenni.
Amugy ja, nyilvan tanulni kene, de attol meg a ferfiaknak alulkepzettkent is sokkal tobb lehetoseguk van tobbet keresni, mint egy alulkepzett lanynak. (Illetve utobbiaknak is lenne lehetoseguk, ha nem csak bizonyos munkakban gondolkodnanak.)
Azért nem mindegy az életkor sem. 16-20 évesen egyáltalán nem érdekelt mennyit keres a másik, ha egyáltalán keresett valamit. Mások voltak a prioritások.
Értelemszerűen most (29 évesen) sem ez az első kérdésem egy férfihez. Sőt életemben egyetlen egyszer kérdeztem ilyet. Mikor a jelenlegi párommal összeköltöztünk. Akkor már rákérdeztem mennyi az annyi. És nem azért, hogy kihasználjam, hanem közös otthonnál azért jó ha tudja az ember. Persze nem mondott semmi újat, mert azért kb be tudtam lőni előtte is a fizetését.
De meg kell mondjam nem örülnék neki ha sokkal kevesebbet keresne nálam.
Ennek több oka van:
1) én sem keresek túl sokat, és ha valaki nálam is kevesebbet keres.. háááát. Nem tapsolnék neki
2) ha később közös gyereket vállalunk, fogunk-e boldogulni amíg én kiesek a munkából
Nekem nem kell, hogy sokkal többet keressen mint én. De legyen közel azonos az anyagi helyzetünk. Se nekem se a páromnak nem fix a fizetésünk. De mindketten 200-230 között keresünk egy hónapban. Néha én kapok többet, néha ő. Ezzel én elégedett vagyok jelenleg.
Azt pedig lehet mondogatni, hogy tanulni kellett volna...
De! Képzeljünk már el egy társadalmat ahol mindenki diplomás. Ki fog utcát seperni a diplomás szemetelők után? Ki fogja kiüríteni a kukádat? Ki fogja bekötni az infúziót a kórházban? Ki vezetné a villamost amire felszállsz?
A társadalom minden dolgozó emberére szükség van. Takarítónőre éppúgy szükség van, mint villamosmérnökre. A baj a fizetésekkel van.
Én egyébként úgy gondolom, hogy mindenki annyit várjon el a másiktól, amennyit ő maga is bele tud tenni a kapcsolatba. Legyen szó pénzről, vagy bármi másról..
Milyen alapon várnék el valakitől fél milliós fizetést, ha én magam - a szakmámból kifolyólag - soha nem fogom tudni előteremteni. Pedig nagyon sok tanulás van mögöttem is. Csak épp a rendszer rossz...
Az hogy egy párkapcsolatban esetleg egy férfi lényegesen többet keres a nőnél, az lehet egy - a nő részéről - szerencsés véletlen, de ettől még lehet igaz szerelem. De lehet, hogy igazi aranyásó.
Nem tartozik a kérdéshez, szóval off lesz, bocsánat:
"jo fizetest biztosito szakokon" - Egy szak még nem biztosít semmilyen fizetést, az életbe kikerülve tanulja meg az ember igazán a szakmát, már ha hajlandó rá. Az orvosok is rezidensként kezdik, mielőtt önálló praxisuk lenne. Az meg, hogy valaki valamilyen szakon tanul, csak egy kisebb része a dolognak, kérdés, hogy később behívják-e egyáltalán állásinterjúra. Én 7 évet vártam nőként egy szakmai lehetőségre, mármint nem csak ültem a babérjaimon, hanem próbálkoztam, jelentkeztem, amikor volt lehetőség, meg fusizgattam, segítettem, sokszor ingyen, mert referenciaként és fejlődési lehetőségnek fogtam fel azt is, amiért nem akartak fizetni, de ennyi időnek kellett eltelnie (informatika) diploma után, hogy egyáltalán interjúra bejussak, aztán végül fel is vettek, tehát nem lehetek annyira hülye, de hogy bizonyíthattam volna, ha korábban még egy interjúig sem jutottam el? Most bizonyíthattam, és sikerült, és beindult a dolog végre. Feladhattam volna, nem tettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!