Ha utálom a rivalizálást/keménykedést, gyerekes viselkedésem van és érzelmes vagyok, akkor már nem is számítok férfinak? Az ilyen srácok alapból felejtősek?

Miért, rivalizálni meg játszani az agyad nem a leggyerekesebb dolog?

Fel kellene nőnöd. Ez a való világ. Neked heteró férfiként nem más férfiakkal kellene foglalkoznod, hanem magaddal és amit el szeretnél érni. Az sem vall felnőtt gondolkodásra, ha úgy gondolod, pár egybites cigánytól (bocs a rasszizmusért) eltekintve bárki versenyt csinál ilyen dolgokból. Illetve ahol ez verseny tárgyát képezi, oda intelligens, épeszű ember tartozni sem akar, nem hogy beilleszkedni.

A másik, egy baromi nagy diszkrepanciát érzek aközött, hogy "leszarod" és aközött, hogy valami oknál fogva mégsem szarod le teljesen. Most vagy megy az önnyugtatás ezerrel, vagy nem tudom, mit akarsz. Ha zavar valami, teszel ellene/érte. Ha nem, akkor meg azt is leszarod, amit ez a viselkedés/életvitel eredményez. Nem?

Mindenkinek más jön be. Azért szerintem nem ártana edzeni, vagy sportolni (pl. futni, úszni), de nem mások miatt, hanem a saját egészséged érdekében - meg persze mellette megfelelően étkezni.

Egyébként én is gyerekes vagyok még most, huszonévesen is, de jelenleg azt vallom, hogy nem érdekel, hogy tetszem-e vagy nem egy nőnek, mert elsősorban ember szeretnék lenni, a szó pozitív értelmében, nem nő vagy férfi, de ez a mai világban nagyon nehéz, mert az ilyeneket kinevetik, kihasználják, megalázzák, stb.

Az itteni nőkre valóban nem kell hallgatni, a legtöbb szvsz elég fura, bár ez a másik félre is igaz, meg egyébként is, ez csak egy töredék, kis szelet a "tortából", ami a véleményeket illeti ugye.