A nőknek tényleg az ezisztencia, státusz számít legjoban, még akor is ha valaki jó csávo?

Olyan jellegű egzisztencia és státusz, amit ő hajtott ki a nulláról, a saját erejével, kitartásásal, akaraterejével és eszével. Nem a férfi pénzére meg pozíciójára tudok felnézni, hanem arra a személyiségre és attitűdre, ami egy átlagos embert szerencse nélkül is eljuttat egy ilyen helyre. Róla tudom, hogy ha a szerencse nem is áll majd egy nap az ő oldalán, és elveszti mindenét, akkor is megél a jég hátán is, képes hideg fejjel gondolkodni egy kétségbeejtő, reménytelen helyzetben is összeomlás helyett és küzdeni az álmaiért (és majd a családjáért, kapcsolatáért), ergo lehet rá támaszkodni, nem fog hátráltatni, nem adja be a válópert, mikor a gyerek először felsír velem együtt hajnal 3-kor és még hasonlítunk is egymásra életvitelben.

Nekem ez leírhatatlanul szexi és férfias. Viszont magamon kívül senkitől nem várom el a diplomát. Azzal nem tudok mit kezdeni, ha valakit jogász anyuci és mérnök apuci bepréselt egy egyetemre és van segge benyalni az anyagot. Abban nincs semmi. Meg abban sem, ha alád tolnak egy családi vállalkozást, vagy házat, vagy ha eljátszod a szabadúszó vállalkozó bácsit divatból és a szerephez mérten BMW meg iPhone meg minden divattárgy választása megy tudatosság és gondolkodás nélkül. Ez nekem nem státusz, hanem bohóckodás. A státusz és az egzisztencia csak egy indikátor. Valaminek a következménye. Nekem az a valami kell. Az, amit már fentebb írtam.

Öngyilkos úgysem leszel, azok nem zengik be ilyen teátrálisan az örömhírt. Ez csak szánalmas sebnyalogatás. Viszont ha nem is a nőkért, én magamért akarnék olyan melót végezni és olyanba beletanulni, ami képes engem eljuttatni a jól végzett munka és az eredményesség örömének érzéséig. Leírhatatlan érzés és ettől teljes egy dolgozó ember élete szerintem. Ehhez sem kell diploma és sok embernek nem is sikerül Dr. XY-ként sem, de azért merem remélni/gyanítani, hogy van más, amiben jobban ki tudnál teljesedni és amit szívvel tudnál csinálni, végigpörögve a napjaid nagy részét ehelyett a jellegtelen meló helyett. Szerintem minden ember, aki nekiáll továbbtanulni és jó irányt választ, arra vágyik a legjobban, hogy a saját területén elkezdjen dolgozni. Hatalmas élmény.:) És szeretném, ha olyan férjem-párom lenne, aki képes volt ezért az élményért és a saját élete teljességéért küzdeni, és a személyiségét, személyes igényeit belevinni a pályaválasztásba.