Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Honnan tudom, hogy készen állok-e egy új kapcsolatra?
Ti, akik már tapasztaltabbak vagytok, honnan tudjátok?
Milyen gyakran/milyen jelleggel gondoltok az előző kapcsolatotokra, amikor úgy érzitek, hogy készen álltok?
Leírom a történetemet viszonylag röviden, és minél őszintébben, nem muszáj elolvasni, általánosan is válaszolhattok, de ha valakinek van kedve/ideje, akkor itt van:
3 hónapja ért véget a közel 3 éves kapcsolatomnak, már a szakításra pár nappal megvolt a konklúzió: Ne legyek naiv, ne induljak ki abból, hogy biztosan mindent megoszt velem, és ha bizonytalanságot érzek, akkor vagy lépjek ki, vagy próbáljak meg többet adni, és ha az mégsem megy, akkor hagyjam ott a kapcsolatot, mert mindkettőnknek az a jobb.
Örülök, hogy vége lett, eléggé felszabadultnak érzem magamat az évek során egyre növekvő nyomás után. Negatív érzelmeket még olykor-olykor érzek, ha belegondolok, hogy mennyi időt spórolhattunk volna, ha legalább egyikünk okosabb lett volna.
Néha irigykedek, hogy miért ő talált valakit, akibe szerelmes lett (és emiatt lett vége a kapcsolatnak), bár aztán belegondolok, hogy nekem az egyedüllét is nagyon jól esett, végre viszonylag több időt tudtam magamra szánni, és hagytam eltűnni a 2-3 éves felgyülemlett dolgokat, amiktől most mind megszabadultam. De közben azt is érzem, hogy mintha ő már teljesen elfelejtette volna ezt az egészet, amitől megint csak azt érzem, hogy hogy lehettem ennyire naiv. De ez az ő dolga, lehet, hogy csak nem mondja el senkinek, elvégre a kapcsolatunkban is volt erre példa.
Kb. ennyi van most a szívemen. De nem tudom, hogy ha még ilyen jelleggel eszembe jut szinte naponta, akkor vajon készen állok-e, lenne-e ebből probléma, ha most belevágnék egy új kapcsolatba?
Bár az életemben kb. ez a 2. legnagyobb hatású élmény, szóval elég alap, hogy sokáig eszembe jut még, és élénkek lesznek az itt szerzett tapasztalataim.
Bár az ő előtti, viszonylag rövid kapcsolatom is gyakran eszembe jutott a 2 kapcsolat között, és végül miatta/vagy az idő múlása miatt volt egyre ritkább, míg végül szinte csak 1-2 havonta. Lehet, hogy ilyen vagyok.
A között ingadozok, hogy vajon ezeket az érzelmek annak a jelei, hogy még ne kezdjek bele újba, vagy pont az ellenkezőé.
Elég nehéz eldönteni, mert annyival máshogy állok az élethez. Hazafelé jövet is szinten minden lányban meglátom a szépséget. Nem azt mondom, hogy szerelmes is leszek, csak olyan boldogsággal tölt el az a tudat, hogy mennyiféle ember van, mindenkiben van valami szép, és nekem van lehetőségem bennük gyönyörködni. (Most ne ilyen creepy gyönyörködésre gondoljatok :D )
Szóval a kapcsolat alatt egyre inkább befordultam a saját világomba, és minél többre vágytam, nem értékeltem a kicsit, most pedig teljesen az ellenkezőjét érzem. Mindenhez van kedvem, merek új dolgokat kipróbálni, "nyitott szemmel" járok az utcán, meg ehhez hasonló dolgok. Aki érzett már így, az tudja, hogy miről beszélek.
Szabadság, nyitottság, lehetőségek. Mintha az egész életem jóra fordult volna, és kaptam volna egy második esélyt.
End of Story :)
válasza:Kétféle ember van:
1. aki kapcsolatból kapcsolatba ugrik (vagy szeretne ugrani)
Nekem ez abból a szempontból segített, hogy az új emlékek felülírták a régieket, de ehhez az kell, hogy az elválás az exxel valóban VÉGLEGES legyen, mert az gusztustalan dolog mikor valakivel vagy, de a régihez vágyódsz vissza, és esetlegesen még "barátság" címszó alatt találkozgatsz is vele.
2. Az a fajta ember aki elvonul, és magában megemészti, és addig nem nyit és nem enged senkinek, míg úgy nem érzi, hogy teljesen lezárta. Ez sem teljesen jó módszer, mert mi van ha egy kitűnő lehetőséged engedsz el a szemed előtt, csak mert te még kínlódsz magadban, és esélyt sem adsz.
Szóval valahogy arany középút.
Futottam bele olyan lányba aki leszögezte hogy nem kell senki mert az előző kapcsolata kikészítette, mégis pár hét mulva kapcsoltban volt, nyilván én kevés voltam, de nincs ezzel baj, csak játszon tisztán!
Én az első randin bele szoktam ebbe menni: lezártad-e a múltad, ha esetleg úgy alakulna készen állsz e egy komolyabbra, vagy vegyem fel a kesztyűt mert rendszeresen kaparnak az exeid még stb...
27/F
válasza: válasza: válasza: válasza:Az nem baj ha eszedbe jut néha az előző kapcsolatod.
Ha semlegesen gondolsz vissza rá, illetve a tanulságok jutnak eszedbe.
Sőt, kell is hogy ezeket szem előtt tartsd.
Ha még erős érzelmi töltet áll mögötte, akkor nem érdemes még újba kezdeni.
válasza:Mikor már nem pörögsz rajta és nem utálod/gyászolod a másikat, akkor lehet kezdeni mással szerintem. Legalábbis én akkor kezdtem el újra ismerkedni, amikor már lerágott csont lett számomra is, hogy a másik mit miért csinált úgy, mit rontottam el, és miért lett ez a vége. Nem mondom, hogy most egy jó embernek tartom, aki korrektül járt el anno, de megértettem, miért ilyen ő és minden szívózás nélkül tudom neki a legjobbakat kívánni, meg tudok köszönni neki az utcán, mint ismerős.
Akik még ott tartanak, hogy jaj, de jó volt meg, meg az új párját nézegetik a másiknak, hogy jaj, de nyomorék, vagy jaj, de szép, azoknak szerintem van még mit söprögetni. Elismerem én is, hogy mi volt jó a volt kapcsolatomban, de csak úgy, mint egy nyaralást: nem sírom vissza, és felfogtam, hogy az élet megy tovább, én meg nem oda tartozom már. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!