Miért menekülök el azok elől akik tetszenek?

Biztosan ez a kétszázhuszonhatodik ilyen kérdés, de muszáj leírnom, nekem is.

Nem tudok kapcsolatot kialakítani senkivel. Úgy érzem, ez egyre rosszabb lesz. Áltlánosan véve is,nehezen mutatom ki az érzéseim, inkább elmenekülök előlük. Elrejtem azokat, legyen az pozitív akár negatív. Legjobban a fiúkkal való kapcsolat kialakításánál.

Ha nagyon tetszik egy fiú nem tudok közvetlenül beszélgetni vele,szinte sehogyse. Rá sem merek nézni, attól tartok kiröhögne ha kiderülne,hogy mennyire bele zúgtam. Mindig így szokott lenni, túl teszem magam rajta nagy nehezen, majd jön a következő és ugyanez megismétlődik.

Most is van valaki, aki tetszik, de nem tartom magam elég jónak hozzá, számtalanszor el akartam már feledni de mégsem tudom. Mindig gondolok rá, álmomban is meg szokott jelenni, de ott is elutasító, más lányokkal szoktam látni, tőlem sokkal értékesebbekkel. Nem merek neki írni sem, arra gondolok,hogy úgy is csak szánalomból válaszolna nekem, ha egyáltalán válaszolna. Az ilyen rendes fiúknak úgy is alapból sokan írnak, a sok bátor lányok majd letámadják helyettem. Ő neki csak válogatni kell a szebbnél szebb lányok közül.

Az önbizalomhiányom miatt menekülök el mindenki elől aki egy kicsit is megteszik? Nem fogom tudni leküzdeni soha ezt a bennem lévő gátlásosságot? Olyannal kellene összejönnöm valahogy, aki egyáltalán nem tetszik csak hogy legyen valami tapasztalatom, hogy beindítsam ezt a folyamatot? Még a középiskolában sem próbálkozott nálam soha senki, most se a főiskolán se, annak ellenére sem, hogy nem vagyok egy szépségkirálynő,csúnyának sem mondanám magam. Már rég elment a kedvem ettől az egésztől egyébként.

21N