Teljesen alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra!?

Húszas éveim közepén is túl vagyok már, több barátnőm is volt, de egyiket sem tudtam szeretni..

Jól éreztem magam velük, nem is mondom, hogy önző lettem volna, és csak szexet akartam tőlük, mert szerveztünk programokat, mentünk ide-oda, pl: kirándulni, túrázni, moziba, wellnesshétvégére, étterembe, sétálni..

Mikor ismerkedem sem érzek olyan nagy belső késeztetést, hogy: EZ a lány kell! hanem csak egyszerűen tetszenek a nők.. és csajozni akarok, ismerkedni, aztán idővel alakul a dolog.. de akikkel alakult is, és úgymond összejöttünk azokkal sem tartott tovább hónapoknál, és jellemzően azért, mert magamtól felhoztam a témát, hogy nekem furcsa, hogy mondogatja mennyire szeret.. mert én nem érzek semmi ilyesmit. És ezt sosem sértésből mondtam, hanem őszinteségből!

A szakítások után sem éreztem úgy, hogy ne tudnék tovább létezni, hiányt sem éreztem.. mindig feltaláltam magam, és mentek tovább a napjaim mintha mi sem történt volna.

Magam sem tudom, hogy ez inkább áldás, vagy átok.. mindenesetre zavar, hogy pasik is beszélnek nekem arról, hogy milyen szerelmesek az aktuális barátnőjükbe, és nekem ez egyszerűen eddig nem ment, semmi szikra nem volt.