Van itt olyan, aki megváltozott, befelé forduló lett a csalódásoktól?

Jelen! -.-

Üdv a klubban, a földi pokolban!

Nálam is volt változás, csak máshogy. Régen még nagyon naív kisfiú voltam, hittem az igaziban, meg mindenféle nagy szerelemben, na meg rengeteg minden instant buktával nem voltam tisztában, pl a barátzóna, az a tipikus nice guy voltam. Meg mindig vágyakoztam a nagy szerelemre, és szomorú voltam hogy miért nincs párom.

Aztán 19 éves koromra mégis összejött valahogy egy kapcsolat, 9 hónapot voltunk együtt. Aztán a szakítás után jöttem rá egy csomó dologra, olvastam a témáról, rengeteg mindent tanultam, így egészen más lett már a szemléletem. Igazából érzéketlenebb lettem a dolgokra ha úgy nézzük, viszont már átlátom hogy mi a helyzet. És az egyedülállóság sem visel meg, magam is elvagyok jól, régen már a falat kapartam volna az biztos.

Mesélek ha előbb te mesélsz picit.

30F

Sajnos sok emberrel megesik az ilyesmi. Írtad, hogy "Ez a külső pedig belül egy szenvedélyes és érzékeny lelket rejt." ezzel nincs semmi gond, nem éri meg minden egyes jöttment embernek megmutatni, hogy mi is rejlik valójában bennünk.

Visszatérve a kérdésedre én mindig is befelé forduló voltam bizonyos okok miatt és mindig nehezen nyitottam emberek felé. Ezt a csalódások és egyéb események csak rontották. Mostanra odáig jutottam, hogy teljesen üresnek érzem magam egy pár hónapja és jelenleg úgy gondolom, hogy innen nincs visszaút. Nem vagyok depressziós, nem mutatom ki, hogy különösebben össze lennék törve egyszerűen csak nincs olyan a világban jelenleg ami különösebben tartós örömet okozna nekem.. Lényegében csak élek és telnek a napok. Ezt lehet nem kellett volna leírnom.

Azt tudom tanácsolni, hogy próbált jól kiismerni az illetőt mielőtt megmutatod, hogy te milyen is vagy valójában, hogy kevesebb csalódás érjen a továbbiakban. Fel a fejjel.