Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem jön össze nekem a komoly kapcsolat?
Sziasztok! Nemsokára betöltöm a 20. életévemet, de még mindig nem volt komoly kapcsolatom. Mindig voltak korszakaim, amikor emiatt nagyon magam alatt voltam meg úgy éreztem, nekem soha nem lesz senkim, most is épp ezt az időszakomat élem. Már egyetemista vagyok és itt az egyetemen se találok olyat, aki komoly kapcsolatba kezdene velem. Pedig voltak srácok az életemben, akivel éreztem, hogy többet érzünk, bulikban egymásra találtunk, stb. De végül egyikkel sem lett semmi komolyabb, és így lassan 20 évesen nagyon kezdek már elbizonytalanodni... A barátaim között én vagyok az a tipikus forever alone lány, akinek még mindig nincs senkije. Mindig kérdezik, hogy mizu a pasikkal, nekem meg csak a szokásos semmi a válaszom. A szüleim is piszkálnak ezzel, és nagyon kellemetlen már. Ilyenkor nagyon rám tud törni a magány. Pedig szerintem nem vagyok reménytelen eset: szeretek emberekkel ismerkedni, elég beszédes vagyok és nyitott a világ felé, mosolygós, bulizós és kalandvágyó, az egyetemen is már sok barátom van. Szóval nem is az a gond, hogy nem tudok ismerkedni vagy ilyesmi. Sokszor azt érzem, hogy talán félnek tőlem. Ebben lehet valami? Tudom, nem az a megoldás, hogy ide kiírom ezt a problémát, de ez olyan téma, amit viszont nem szeretek ismerősökkel megbeszélni, mert csak szerencsétlennek tartanának úgy is. Egyszerűen nem tudom, hogy velem van a hiba vagy a srácok nem mernek komolyabb kapcsolatra tervezni velem? A bizonytalanságom abból is fakad, hogy tényleg volt már jó pár sráccal, hogy tudtuk mindketten, hogy vonzódunk egymáshoz és mégse lett belőle semmi komoly. Ezeket az ember egy ideig tűri, de mikor sorozatosan sikertelen élmények érik, elbizonytalanodik és próbálja megkeresni a hiba forrását.
Szeretném, ha már valaki válaszol, akkor azt normálisan tenné, nem vagyok kíváncsi a szemét kommentelőkre. Köszönöm. 19/L
Kérdés mennyire nagy a környezeted, meg mennyire jársz sok helyre, ahol bárki is meg tudna ismerni. Mert akinek kicsi a szociális környezete, annak ugye nehezebb megtalálni a párját.
Egyébként meg nem verseny, majd egyszer lesz, amikor lennie kell. Persze nyilván úgy érzi az ember, hogy minél hamarabb minden, nehogy lemaradjon az ember, de meg kell próbálni elhessegetni a gondolatokat, amivel másokhoz méred magadat.
Bár azt mondjuk nem értem, hogyha volt kölcsönös vonzalom már mással, abból aztán hogyhogy nem lett semmi?
"Mert tényleg szeretném azt érezni, hogy valaki küzd értem és lépéseket tesz felém."
Ez nem egy konstruktív hozzáállás, mert ezt férfiak is érezhetik így. Akkor pedig patthelyzet, nem?
Igazatok van! Ment a zöld pacsi mindenkinek. :)
Igazából tényleg megvagyok egyedül, de mostanában azért sűrűbben érzem azt, hogy jó lenne mellém valaki. De akkor ezt mindig próbálom valahogy elfelejteni, mert ha csak ezen rágódom mindig, azzal nem jutok előrébb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!