Manapság egyetlen nő sem jön össze szüleivel élő férfival?

Kérdező a nők maguk sem tudják mit akarnak, aki írja hogy ilyen olyan elvárásai vannak, az semmit az ég világon nem jelent. Inkább csak egy teszt, hogy elég tökös vagy e ahhoz, hogy letojod a hülyeségeit, vagy megfutamodsz, mint egy pincsikutya.

Viszont ez a hozzáállás, meg a negatív kisugárzás, ez az ami tényleg taszítja a nőket.

Engem nem zavar, de csak akkor, ha van elképzelése már a saját jövője és otthona kialakításáról, és ezért aktívan tesz. Ha pl. egyetemista még, és a szüleivel él, és/vagy dolgozik már, de gyűjt aktívan otthonra vagy kezdőrészletre, akkor teljesen oké. De az, hogy "hámajdleszvalami", az kvára nem oké.

A másik, ami zavarna, ha otthon lakik ugyan, de külön szobája sincs. Ez nem az ő hibája, hanem a szülőké valahol, de azért az számomra szánalmas, hogy egy felnőtt férfinek/nőnek nem tudnak biztosítani egy privát kis zugot a lakásban, ahova a barátait vagy párját hívhatja. És sokan felcsaptak gyerekgyárosnak, a lakás meg maradt, aztán 2-3 testvér lakik egy szobában... Nemár. Ismerkedtem egy sráccal anno, konkrétan 9-en éltek egy lakásban, a srácnak egy 6 négyzetméteres szobája volt, aminél az ágy a szekrénysor tetejéhez erősített kis kaszni volt, ajtót meg nem raktak a szobára. És ahányszor ott voltam náluk, belemásztak a pofánkba mind a 8-an, meg az egyik idősebb tesó csemetéje, mindig visítozva berontott a "szobájába", és tök cuki volt, de meghalnék, ha így kellene élnem, ahányszor náluk voltam, baromi kényelmetlenül éreztem magam...

Nemigaz, hogy ezen az oldalon a felhasználók felével nem ült le az apjuk vagy az anyjuk egy kicsit érettebb témákról beszélni! A pofám leszakad néha, milyen agymenéseket olvasok itt felnőtt férfiaktól/nőktől. És ez nem ellened irányul, egyszerűen csak elment a kedvem a gyerekneveléstől is, hogy vannak akkora parasztok, akik annyival megoldják, hogy kitolnak egy kölköt és amíg cuki, foglalkoznak vele, aztán majd az életre felkészül ő maga... És nem, ez a csőlátás nem másért van, hanem azért az információhiányért és jobb minták ismertetésének hiányáért, ami a kedves szülők feladata lett volna. LETT VOLNA.

A közösségi médiának Semmi köze az élethez, semmi köze ahhoz, amire a másik vágyik, és lehet, hogy néha pozitív, ha úgy megbnak, hogy fel sem bírsz kelni, de azt elfelejtik közölni, hogy nem árt hozzá szeretni a másikat és tisztelni, és talán nem árt nem úgy "udvarolni", ahogy a mosógépszerelő teszi a kamera előtt, mert normális nő nem fogja úgy lereagálni, mint a háziasszony maca. Remélem, érthető a metafora.

A közösségi média szenzációvadász, mindenki a legjobb pillanatait osztja meg, a legnagyobb sikereit, mindent, ami nagy dolog az életében, amitől ő kiemelkedő lehet. Hogy milyen élet van emögött, és mennyi szopás, arról senki sem beszél. Szponzorok nyomják előre a társadalom krémjét, és dekoratív embereket használnak reklámeszközként, mert aki szép, azt többet nézed, aki különleges, arra jobban rácsodálkozol, aki valamit összehozott látszólag, azt elkezded követni, mert olyanná akarsz válni kicsit, mint ő. Tudni akarod, ő mitől tart ott, és te miért nem. És ebben az a kibszott ijesztő, hogy közben eltelt egy nap ennek a nézegetésével és a folyamatos "öndemotiválással" -mert nem azt látod, hogy valaki kicsit jobb nálad, amit meg tudsz ugrani, hanem azt, hogy valaki ég és föld. (Féltudományos megjegyzés: a kis különbség, a kis feladat, és a kis stressz, ami ebből fakad motivál általában, a nagy különbség, a nagy feladat, és az eléréséhez szükséges kompetenciák felmérhetetlenségéből fakadó nagy sressz megbénít és beindít egyfajta halogatást és ellenállást.) És te közben szart sem csináltál, elveszett a fókusz.

Magam példájából kiindulva, nekem elvileg minden napom a teremben kellene töltenem, mindig márkás ruhákban járni, rengeteget sminkelni és még a kisujjam hegyének is bársonyosnak kellene lennie. Mert az szexi. De ha én ezt csinálnám, minden pénzem elmenne a külsőmre, és minden időm is. És nem írnám most a szakdolgozatom 3 számomra sikeres év után, amikben benne van az, hogy szaktekintélyek elismerték a munkám. Nem, nem azért, mert klassz vagyok, hanem azért, mert ez a való világ. Neked itt kell lenned és itt kell megértened, hogy mi épp a feladatod. És nem a luxuskrvák luxusverdájának luxuskormányára folyatni a nyálad (vagy a könnyed), hanem egyelőre megírni azt a szánalmas kis szar beadandót, vagy felhívni azt a szánalmas kis szar ügyfelet, és jelen lenni a saját életedben. Mert te nem vagy sztár, nincs sokezer feliratkozód, és nincsenek talán gazdag szüleid sem. Neked van más fegyvered, amit képtelen vagy addig élesíteni, amíg csak idegen életeket és más keresztet cipelő embereket tanulmányozol. És így nem tudsz építkezni szépen, lassan, tervezni azzal, ami neked van, és csak ha ezek mellett jut időd, kedved meg pénzed, akkor másban gondolkodni. Abban például, hogy beiktass heti 3-4-5 edzést, hogy kevesebb szénhidrátot egyél, a jobb alakért de még tudj gondolkodni a meló alatt. Hogy megengedj egy kis luxust az összegyűjtött pénzből, és elmenj egy jót kajálni havi egyszer, vagy nyaralni félévente/évente, esetleg egyiket sem, csak félretegyél egy tízest-százast-akárhányast havonta a leendő otthonodra, ami lassan, de épülni fog így. Ezt pedig te általában ugyanúgy oda fogod nyomni mások orra alá a közösségi médiába. És mások talán épp ugyanazt gondolják majd úgy, hogy nem ismernek, hogy igen, ő megteheti. Jó neki. Van saját otthona. Jó neki. Előadásokat tart szakmabelieknek. Jó neki... Csak az nem volt jó neki, amíg ezeket kivívta, de azt ugye nem szabad posztolni.

Lehet magad sajnáltatni, meg mások sikerével magyarázni a te sikertelenséged, de észre kellene venni, hogy eközben még azok a lehetőségek is elúsznak melletted, amiket más meg megragad, mert szarik bele, hogy ki hogyan éri el a saját céljait, elvégre is tudja, hogy ő más. Más ember, más személyiség, más múlt van mögötte és más jövő előtte. Neked csak az aktuális dolgaidat kellene tenned, akármilyen jelentéktelen fos is. Majd ráérsz a következő mérföldkövednél gondolkodni az újabb hogyanon, de addig is csinálj valamit, és könyörgöm, korlátozd le a követéseket instán (ha van) a közeli ismerőseidre (150 fő maximum), ugyanígy törölj mindekit, akivel nem jártál egy osztályba, nem dolgoztál éveket együtt, vagy nem láttál bele legalább hónapokig annyira az életükbe, hogy érdemes legyen tartani velük így a kapcsolatot, és töröld a követést minden olyan oldalról, ami nem szórakoztatóoldal (mint a 9gag pl), vagy nem olyan, hogy tisztában vagy az illető munkásságával, legyen az író, sportoló, művész, bárki. A villogóoldalakat meg, ahol puncik pucsítanak hatalmas rózsacsokorral, meg párocskák falják egymást ( Men's space és társai) dobáld ki. Javaslom helyette tudományos oldalak kedvelését, és valamit, aminek köze is van hozzád. Ekkor sem lesz sok köze a közösségi médiának a való életedhez, de legalább visszaránt a földre, és nem egy másik galaxist látsz, ha felmész. Legjobb lenne, ha fel sem mennél, de olyat nem lehet, tudom, mert nekem is minden kapcsolattartás ott zajlik.

Ja, és a helyedben beszereznék egy naptárat, ha még nincs. Hogy tudd, mikor mit kell csinálnod ábrándozás helyett. Meg azt is, hogy mivel hova jutsz és mikorra. Ha ezt el tudod fogadni, az életedet is valószínűleg. De tervezés nélkül szétcsúszol. És vele együtt a céljaid meg az önbecsülésed is.

Bocs, ha hosszú voltam, csak most borultam ki rajtatok.

Párom is együtt lakik még a szüleivel.

23/N