Milyen traumák, megaláztatások értek titeket fiúk, lányok? Mert gyakran látok itt ilyen kérdéseket

Általánosban sokat bántottak a "menő" lányok. Folyton beszólogattak, pletykákat terjesztettek (hogy leszbikus vagyok például, mert rájuk néztem. ) De volt, hogy megdobáltak, mindennapra jutott egy atrocitás. Szörnyű volt mindennap, és sokszor sírva mentem haza. Innentől sose éreztem jól magam társaságokban, ha egynél több emberrel kellett beszélgetni (pl kolitárs, középsuli osztálytárs, később munkahely) akkor teljesen bezárok és megnémulok. Ami miatt megint csak furának tartanak és indul is az ördögi kör újra. :/

A fiúkkal se holt túl sok szerencsém. De főleg középsuliban. Ha valakihez közelebb is kerültem, a haverjai lebeszéltek róla, mert "ronda" vagyok. Azóta ez szerencsére már nem fordul elő.

Egyébként a mai napig azt gondolom, hogy a nagyon béna ruháim miatt cikiztek, mert egyébként nem tartom magam égbe kiálltóan csúnyának se arcra, se alakra. (persze szépnek sem, de valahol a kettő közt fèl úton :) )

Iskolában:

- szpósszájú, csontváz, pálcika, patkányképű

- "Olyan csúnya vagy, hogy téged hátulról sem kefélne meg senki"

- " A pasidnak bekötött szemmel kell majd megdugnia"

Pedig nem voltam csúnya - jó, a legszebb sem, de ez nem indok a beszólásokra, szerintem - gyakorlatilag 22 éves koromig nem mertem férfiak közelébe menni, mert rettegtem, hogy bántani fognak.

Aztán az exem, aki alacsony pasi:

- néha úgy utálom hogy ilyen magas vagy

- elfelejthetnéd ezt a cipőt, mert túl magas vagy benne (télen a lapostalpó bundás csizmám láttán mondta ezt)

- sokkal szebb lennél rövidebb lábakkal

- bár úgy néznél ki, mint Lili (nálam egy fejjel kisebb lány, akibe "titkon" bele volt zúgva)

Aztán kidobtam, de addigra már gyűlöltem, amiért 169cm-re nőttem.

A párom (166 cm) viszont imádja a hosszú lábam, a nyúlánkságom, és úgy mindent, ami az exemet taszította, és vele végre boldog vagyok :)