Milyen traumák, megaláztatások értek titeket fiúk, lányok? Mert gyakran látok itt ilyen kérdéseket

Sok lány kinevetett.

Sok lány utálkozik.

Sok lány hazudik.

Sok lány kibeszél.

Sok lány kinevetett.

Sok lány elárult.

Sok lány megcsalt.

Sok lány elhagyott.

Sok lány megbántott.

Sok lány elítélt.

Sok lány megalázott.

Sok lány nemkedvelt.

Egy lány sem szeretett.

Tini koromban gyakran csúfoltak a fiúk, mert túlsúlyos voltam és többször hallottam vissza másoktól, hogy a "menő" lányok is miket mondtak rólam, amikor nem hallottam.

Emiatt nagyon későn lett először barátom is és a mai napig féleg a megalázástól, ezért kerülöm, hogy férfiakkal kelljen beszélni, vagy ha rákényszerülök, általában nem nézek rájuk és a menőnek tűnő lányokat is kerülöm.

L

Amúgy nem sok, pedig nagyon durván ocsmány vagyok. Meglepően nem sok.

Általános iskolában egy osztálytársam gonoszságból írt egy levelet egy felsőbbéves srácnak (akiről én azt se tudtam, kicsoda), hogy járna-e velem. Azt válaszolta, hogy nem.

Szintén általános, beszélgettem MSN-en egy barátnőm rokonával, aki éppenséggel fiú volt és jófej. Nem találkoztunk személyesen, nem cseréltünk képet, teljesen baráti viszonyban voltunk. Egy haverja, aki látott engem élőben, szólt neki, hogy ne beszélgessen velem, mert nem nézek ki jól.

Más ilyesmi nem is jut eszembe, néha beszólogattak osztálytársak/évfolyamtársak, hogy hogy nézek ki, de semmi komoly. Középiskolában magántanuló voltam.

Elutasításban nem volt részem, mert nem próbálkoztam senkinél.

Néha megbámulnak az utcán, mert nagyon rusnya vagyok, de semmi komoly.

Magasságom miatt csúfoltak kiskoromban, 180 magas nő vagyok.

Eléggé rosszul érint a mai napig és sajnos nagyon fáj, hogy a férfiak nagy hányada emiatt kategorikusan elzárkózik tőlem, mert túl magas vagyok hozzájuk. :/

Mikor még nem voltam ennyire jó emberismerő, és nem volt bennem annyi mersz nemet mondani és bármikor otthagyni a másikat a fenébe, nagyon sok kellemetlen élményem volt randi közben.

Párat már írtam az oldalon, lehet, hogy ismerős:

-Egyetlen egyéjszakásom volt, az sem volt korrekt szerintem. Mondanom sem kell, hogy ez az egy épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire nem való nekem ez, és mennyire nem ad hozzá az életemhez azért az "olcsóságérzésért" cserébe. Nem vetem meg azokat, akik ezért rajonganak, de egyrészt nekem nincs rá szükségem, másrészt ezzel és a később leírt "kezdeményezésekkel" együtt azt mondom, hogy a legtöbb ember úgy intézi ezt, mint egy igazi féreg. Mindegy. Indult azzal, hogy az óvszert úgy kellett rábeszélnem a srácra, 3-szor húzott újat, és játszotta el a hattyú halálát, utána meg már abban alkudozott, hogy legalább akkor szpjam le... De ő nem, ő semmit. Hát akkor megoldod magad, bzmeg, én meg elmentem. Nem, nem úgy. Ki az ajtón.

-Nem egy olyan fiú volt, aki indokoltnak érezte nyilvános helyen akár az első csóknál benyúlni a lábaim közé, és akkor is makacskodott, mikor megfogtam a kezét, hogy arrébb tegyem. Volt, aki kis híján megujjazott (szoknyában voltam).

-Volt, aki rá akart erőltetni, hogy menjek át hozzá, mikor pedig úgy tűnt, hogy hajthatatlan vagyok, felkelt az asztaltól és otthagyott azzal, hogy oké, akkor én fizetem az egészet. Mondanom sem kell, kétszeresét itta, mint én.

-Volt, aki áthívott a második randin, mert elkapott minket az eső. Úgy mentem át hozzá, hogy ne essen félreértés, ebből most nem lesz szex. Rá is bólintott. (Mondjuk itt én is hülye voltam, különben tehetnék feljelentést.) Konkrétan nekinyomott a falnak, és elkezdte rólam lerángatni a ruhát. Mondtam neki, hogy ezt most azonnal abbahagyja. Leállt, bocsánatot kért, de kiengedni nem akart, csak akkor, mikor megcéloztam a bejárati ajtó díszüvegét, hogy rendben, akkor kijutok másképp.

-De k*váztak le azért, mert fiúkkal barátkozom szívesebben, el is akartak tiltani tőlük

-Számtalan minősíthetetlen nyelvezetű üzenetet kaptam már azért, mert nem válaszoltam pár órán belül az illetőnek

-Volt, akivel nagyon jól kijöttünk, tudta, hogy nem akarok futókalandot, mégis jóformán lehozta a csillagokat az első randikon, majd a harmadikon bepróbálkozott megint, hogy "csak aludni akar velem", utána meg hirtelen ő nem tudja, hogy akar-e barátnőt

-Volt, akivel szintén komolynak indult, sokat beszélgettünk, erre benyögi, hogy az a helyzet, hogy cuki vagyok, okos vagyok, jófej vagyok, de egy barátnő hátráltatná, és mit szólnék ahhoz, ha haverok lennénk, akik néha összejárnak

-Volt, akit visszautasítottam, mert megint azzal jött, hogy ő nem áll készen semmire és csak valami komolytalant akart (szintén második randi), aztán utána elkezdte a nyakamat csókolgatva ecsetelni a kocsmában, hogy hogy tenne magáévá, amíg én meg nem ittam a söröm, és fel nem keltem.

-Volt, aki hazudott magáról, illetve sok dologgal, amit mondott, tesztelt úgymond, hogy sokkal rosszabb helyzetben is elfogadom-e... Mikor pedig elfogadtam, elkezdte sorolni, hogy mi nem igaz és mi az, amit csak azért mondott, mert kíváncsi volt a reakciómra. (Ezt gyakran csinálják, sejtem, miért, de nem értem, miért kell az embert élő hazugságvizsgálónak hinni. Nem azért megyek valakivel randira, hogy azt figyeljem, igaz-e, amit magáról állít.)

Szóval mondhatni, megedződtem. Nem érzem olyan traumának, amit nem tudok kiheverni, vagy ami miatt a férfiakat kollektíven szemétnek tartom, de eléggé bezárkóztam, és eléggé másképp alakul ezek óta a szexuális életem. És csak a korosztályomból ábrándultam kicsit ki. Olyan értelemben, hogy most valahogy undorodom vagy viszolygok tőle. Mivel nem olyan régiek ezek az események, és az ismeretség sem a fiúval, akivel most randizgatunk, és aki jóformán az egyetlen pozitív csalódásom eddig, bízom benne, hogy idővel minden visszaáll. De most valahogy senkit nem kívánok, nem izgat a szex, eddig is meg tudtam lenni nélküle évekig, nem sok partnerem volt, de azért eljátszottam a gondolattal, és viszonylag lazán kezeltem az ilyesmit. Most ez egyáltalán nincs így, és már a csókhoz is nagyobb bizalom kell. Nem akarok senkit tesztelni és megváratni (már csak azért sem, mert tudom, milyen érzés, mikor a másik az engedélyed nélkül nagyító alá tol), csak egyszerűen nem megy olyan ütemben már a dolog, ahogy anno ment volna, csak akkor meg az erkölcs tartott vissza általában.

Szóval ennyit a szerelemhazudásról, a hoop up culture-ről, és az online/utcán random ismerkedésről. Nem, a srácok nem voltak kinézetre "rosszfiúk" és kedvesen indult a beszélgetés mindig. Ennyire hülye akkor sem voltam, most meg végképp. Kicsit unom, hogy tárgyként kezelnek, és nem hiszem, hogy tehetek róla. Nem, mintha bárki megérdemelné ezt, az sem, aki velem ellentétben nem szeret komoly beszélgetésekbe és eszmecserékbe bonyolódni, és akinek nem tág az érdeklődési köre annyira, hogy a másikkal mindenképp találjon közös pontot. Az egyetlen, amit fel tudok róni "vétkemnek", az a közvetlen stílusom, és az, hogy relatíve elfogadó vagyok mindenkivel. Pontosabban voltam.

21N