Más is van úgy, hogy a sok visszautasítás miatt már eszébe se jut a kapcsolat lehetősége egy nővel sem?

Iskolásként megjártam a poklot. Sportsuliba jártam, minden srác jóképű, magas volt (hihetetlen de tényleg így volt), én meg a suli alacsony, ronda sráca. Kaptam az ívet a csajoktól. Nem alakult ki kapcsolatom velük, a felnőtt életben is az összes visszautasított. Megszámolni se tudom, egy randiig se jutottam soha. Amúgy az itteni kiírások ellenére engem minden nő, a legszebbek is udvariasan, kedvesen utasítottak vissza. Azt gondolom azért mert jól álltam hozzájuk, jó stílussal, magabiztosan, tisztelettel.

Mostanra már ott vagyok hogy bárkit megismerek, már eszembe se jut mint nő! De tényleg! Mintha valami semleges nem lenne mindenki vagy én lennék nem kompatibilis velük.

Tegnap a konditeremben (a sok visszautasítás miatt gyúrtam ki magam, mindenki azt tanácsolta hogy ha nagy vállam van, kockás hasam arra buknak a csajok, persze a valóságban az arcot nézik ezt megtanultam de megszerettem az edzést) odajött hozzám egy nagyon csinos, mosolygós, kedves csaj. Megkért hogy segítsek neki, elkezdett beszélgetni, majd miután tovább mentem másik gépre, oda is utánam jött és szóval tartott. Nem tudom miért de eszembe se jutott hogy férfiként akarna bármit tőlem! Mások mondták utána hogy “na mi volt, lesz randi?” Még nekik is azt mondtam hogy á dehogy, szó se volt róla, csak segítettem neki. Pedig szerintük nem úgy nézett ki a dolog és gondolkozzak már hogy a 40 pasi közül miért hozzám jött oda és hogy egy nő csak úgy nem megy egy pasi után csak mert beszélgetni van kedve. Akkor beszélget a barátnőkkel vagy bàrki mással aki pont ott van.

Normális hogy ez így kialakult nálam? Mással is van így vagy én vagyok bolond? A termes csajos sztorit ti hogyan látjátok kívülállóként?