Hölgyeim! Miért nem telik "sokszor" egy rendes visszautasításra?

Fiatal huszonéves vagyok, nem tinédzser. Nem vagyok szűz, de a másik végletből (egyéjszakás házibulik) kinőttem. Tartós kapcsolatom még nem volt.

Átlagosan évente néhány lánynak udvarolok (tehát nem ráírok, hogy "sziamizu", hanem hagyományosan udvarolok), egyszerre természetesen csak egynek. Pár csokor virág és csók után aztán csak úgy elérdektelenedik a dolog, látom hogy nem vagyok kívánatos. Tisztességesen visszautasítani azonban egy sem bír. Miért? "Nem akarnak megbántani." Bántsanak meg nyugodtan, de mondják ki rendesen, hogy nem vagyok az esetük! Nem úgy lenne korrekt?

Ha az előbbiekből nem lenne nyilvánvaló: egyrészt kapcsolatot keresek, nem kalandot. Másrészt csak olyanoknál, akik szinglik, és rendesek (vagy annak látszanak, nem ribiknek).