Engem most lányok, nők véleménye érdekelne, hogy mit gondolnak egy férfiról, aki elmúlt már 30 éves de nincs pénze, nincs munkája nincs lakása?

De ő nem nyer vele semmit. Csak szenvedne. Pont úgy, ahogy te szenvedsz magadtól.

Egy nő nem antidepresszáns.

Őszintén? Nem túl jó perspektíva. Egy '30-as pasas jobb esetben, ha elég érett lelkileg, a saját korosztályánál próbálkozik, ott meg azért a családalapítás-gyerekvállalás már előtérbe kerül, vagy ha más nem, az összeköltözés és a közös háztartás. Ezt hogy lehet összehozni úgy, hogy az egyik fél kb. a mosolyát viszi bele a közösbe? Max. ha keresel magadnak egy überelfoglalt biznisznőcit, akinek a házicselédje leszel, de azt sem olyan könnyű kivitelezni.

Nem vagyok egy pénzéhes nőszemély, párom kevesebbet keres nálam, és az anyjával lakott, amikor megismertem. Ez még nekem nem volt probléma. De volt munkája. Ez nekem fontos, hogy van benne ennyi önállóság és ambíció, és nem az államot vagy a családját pumpolja. És igen, ezt ilyen formában szánalmasnak tartom, ha nincs rá jó oka (pl. durván testi fogyatékos vagy ápolja a beteg szüleit, vagy csak átmenetileg, rövid ideje munkanélküli, aktívan keres munkát és pénze is csak azért nincs, mert épp hirtelen nagyobb szükséges kiadásai voltak), és főleg ha még utána azon bőg, hogy nincs nő, aki ehhez jó pofát vág.

A kommentjeidre meg...

Egy egészséges nő egészséges férfit akar maga mellé. Most bocsi, én egy kapcsolatot szeretnék, nem szociális munkásnak menni.

21 éves lányként válaszolok, aki hamarosan megkapja a mérnöki diplomáját, de már az egyetemi évei alatt is dolgozott, és különköltözött a szüleitől.

Én úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok azzal, hogy a szüleim biztosították nekem a hátszelet, anyagi téren is és már kislánykorom óta kondicionáltak a tanulásra, az aktivitásra, a lehetőségek kezelésére. Pontosan tudom, hogy emiatt kiváltáságos helyzetben vagyok és nem, nem ülök flegmán a trónusomon, ezért:

1. Minden ítélkezéstől mentesen megkérdezem a férfit, hogy miért nincs semmi egzisztenciája.

Erre négy válaszlehetőséget adhat:

A) olyan dolgokat sorolhat fel, amelyek önhibáján kívül hozták ebbe a szituációba

B) olyan dogokat sorolhat fel, amelyek saját hibájából fakadóan hozták ebbe a helyzetbe

C) vegyesen közrejátszottak saját és külső tényezőkből eredő hibák (erre a legmagasabb a sansz)

D) beállítja úgy, mintha önhibáján kívüli dolgok befolyásolták volna, miközben valójában ő a ludas (ferdítéssel, torzítással, egyes események elhallgatásávam, utólagos bemagyarázással, vagy a kognitív disszonancia révén - ezeket tudatosan és tudattalanul is használhatja, főleg ha nyomás alatt van, mert nagyon tetszeni akar nekem)

Igazából a látszat ellenére valójában a A) a legrosszabb, mert az emberi méltóságán így nem esik csorba, de azt jelenti, hogy az élete teljesen kifolyt a kezei közül, mint egy marék homok lepereg az ujjai között, semmilyen szabályozás nincs önmaga felett, kizárólag külső tényezők befolyásolják, csak a jószerencsén múlik a sorsa. Kb. csak hánykolódik az életben. Az összes többi reakció esetén megkérdezném:

2. Tudsz valami tenni magadért, hogy változtass?

Válaszlehetőségek:

A) Nyitottság, tervezés, lehetőségek keresése a "zord körülmények ellenére"

B) Elzárkózás, mások hibáztatása, lehetőségek elutasítása, még arra sem veszi a fáradságot, hogy tájékozódjon.

Sajnos a B válasz a tipikus lúzer kategória, de nem szívesen használom ezt a kifejezést mert gúnyos, degradáló. A legtöbb ember nem feltétlenül lát jó ok-okozati összefüggést a kettő között, azt hiszi, hogy ha valaki lúzer, akkor sikertelen. Miközben az esetek java részében a sikertelenségből és kilátástalanságból adódó demotiváltság hozza létre a "lúzer" gondolkodásmódot.