Olyan nőknek, akik nem szeretnének gyereket nehéz ilyen beállítottságú párt találni? Mi az oka nálatok ennek? Anyagi? Egészségügyi? Alakféltés? Vagy egyszerűen nincs gyerekprojektre irányuló vágy? Kort is írjatok légyszi.

#5-nek totál igaza van. Nekem sincs szükségem arra, hogy a legszebb fiatal éveimet, amikor a legszebb a testem, egészséges vagyok, utazhatok bármerre, tanulhatok, karriert építhetek, elvagyok egyedül és kapcsolatban is, szóval teljesen szabad vagyok és azt csinálhatok lényegében, amit akarok...egy gyerek miatt feladjam. 28-30 éves korom előtt semmiképp sem szeretnék, utána majd meglátom, de ez még messze van.

21L

Nem lehet gyerekem.

Olyan betegségem van (örökletes és örökíthető), ami a terhességgel, szüléssel 99%-ban kijön. Ha addig lappangott, a hormonális változásoktól fellobban.

És ha manifesztálódik, gyógyíthatatlan. Anya szülés után még 12 évet élt, abból az utolsó 4-5 éve betegállomány és kórházba járás volt.

31 éves vagyok és soha nem fejlődött ki bennen a gyerek iránti vágy. Valahogy gyárilag kimaradt.

Egészségügyileg se lennék alkalmas rá.

Teljes az életem így is.

Nem hinném hogy nehéz. Nàlunk az a helyzet hogy én 24 éves koromig egyàltalàn nem akartam gyereket, aztàn ahogy a férjemmel összejöttünk, előjött a vàgy, hogy tőle szeretnék egyet. Ő is szeretett volna. Végül is nem lesz. 26 voltam mikor kiderült, hogy természetes úton szinte semmi esèlyem teherbe esni. Akkor àtbeszéltünk mindent, az termèszetes volt, hogy ez semmin nem vàltoztat köztünk, mindig erős volt a kapcsolatunk. Eleve azért hâzasodtunk össze, mert szeretjük egymàst, együtt akarjuk leélni az életünket. Az a tény ezen nem vàltoztat, hogy a szaporodàs nàlunk kimarad. Elfogadtuk és élvezzük az életet kettesben, a szabadsàgunkat, hogy nincs kötöttség, oda megyünk azt csinàlunk amit akarunk. Ha ahhoz van kedvünk koncertre megyünk este, ha ahhoz akkor egész nap sorozatot nézünk:) Anyagiag is könnyebb.

Pàr éve kívàncsisàgból a fèrjem is megvizsgàltatta magàt, neki sem jósoltak több esélyt mint nekem....

Jàrhatnànk gyógyszeres kezelésekre, lombikra, vagy örökbe is fogadhatnànk de egyiket sem akarjuk, ez màr a mi döntésünk. Annyira azèrt nem kell a gyerek. Így kettesben is teljes, boldog az életünk.:)

Ismerőseink végigjàrtak mindent a sajàt gyerek érdekében, görcsösen ragaszkodtak hozzà,képtelenek voltak elengedni , de nem jött be semmilyen kezelés, sajnos a hàzassàgukat hagytàk tönkremenni. Elvàltak idén. :(

Én 27 évesen jöttem össze a férjemmel, akkor ő 35 volt. Már fél év után sejtettem, hogy ő csak úgy mondja, hogy egyszer majd szeretne családot, mert a társadalom elvárja, hogy ezt mondja. De igazából sosem akart, túl kényelmes, túl sok programja van, túlzottan szereti hogy azt csinál, amit akar. Mivel én is csak úgy mondogattam mindig mindenkinek, hogy persze egyszer majd szeretnék családot, de igazából a hátam közepére se kívántam a dolgot, így belementem a kapcsolatba.

7 éve vagyunk együtt, és néha mosolygok, amikor kérdeznek a gyerekről, és a férjem mondja, hogy majd persze szeretnénk. De gyakorlatilag soha egyetlen egyszer sem kérdezte meg, hogy amúgy mikor? Azt is tudom, hogy nem is fogja. Csak ezt mondja, mert nem szeret kilógni.

Nekem jó így. Nem érzem hiányát. Ha gyereket látok, akkor főleg nem.

Én azt tapasztalom, hogy az én koromban (28) még nehéz hasonló beállítottságú párt találni, mert mindenki azt mondja, hogy később úgyis meggondolom magam, ezzel le is söprik a témát az asztalról.

Hogy miért nem szeretnék gyereket, a szokásos közhelyeken kívül, amiket te is felsoroltál, nem tudom megindokolni.

Ez olyan, hogy "Szeretnél-e gyertyaállásban jódlizni?" vagy "Szeretnél-e egész nap pokrócot szőni?" A válasz nem. Nem tudom miért nem, egyszerűen nem érzek rá késztetést, nem látom értelmét, eszembe sem jut. Nem gondolom, hogy javítana az életszínvonalamon, sőt...