Ti nem érzitek azt párkeresésnél, hogy senki nem ér rá?

Kérdező, alapvetően egyetértek azzal, hogy aki sehogy nem tud időt szakítani rád, azt nem érdekled igazán. De azért nekem volt már problémám abból, hogy ismerkedésnél mások hozzám képest időmilliomosok voltak, és nem fogadták el, hogy én nem vagyok az.

Van egy főállásom, oda be kell járni, napi 9 órát töltök ott hétköznap, + 1-1 óra utazás. Van egy másodállásom, amit itthonról csinálok, vannak határidők, amiket tartanom kell, különben nincs pénz belőle. Jelenleg anyagilag is szükségem van mindkettőre, bár a másodállást akkor is csinálnám, ha nem kellene a pénz, mert olyanok a feladatok.

Ezek mellett van heti 1 fix napom, ami sportnap, fizetős 60 perces csoportos foglalkozás, munka után 1 óra + átöltözés.

A hétköznapjaim nagyjából el is mennek ezekkel. Bevásárolni szombatonként szoktam.

Szeretek könyveket olvasni, ezt például összekötöm az utazási idővel, amikor csak lehet (vagyis amikor nem szakad annyira az eső, hogy féltem a könyvet az elázástól).

Aludni is kell valamikor, az alvásidő minimumom 6 óra, ezt senki kedvéért (de még az olvasás miatt) sem csökkentem. Jobb lenne a 8 óra, mert 8 óra alvás után ébresztő nélkül is fel tudok kelni, de ez sajnos rendszerint csak hétvégén meg szabadságok alkalmával jön össze.

Szóval a maradék időm marad minden és mindenki másra. :-) Akinek ez nem felel meg, azzal nem egymást keressük.

Te jó isten... Nem kell sülve főve együtt lenni. Mindent meg lehet oldani, nem kell egész nap egymáson lógni. Egy jó kapcsolat akkor is jó, ha éppen nem találkoztok. Akinek csak azért kell kapcsolat, hogy 0-24-ben együtt legyenek, az vegyen egy tamagocsit vagy szexbabát.

Nekünk volt párommal olyan időszak, mikor konkrétan napi 10 percekre futottunk össze, mert eltérő műszakban dolgoztunk, több időt nem tudtunk együtt lenni. Majdnem fél évig éltünk távkapcsolatban, hogy építhesse a karrierjét. Vagy éppen csak aludni jártunk össze. Mégis nagyon jó a kapcsolatunk a mai napig, és akkor is az volt. Egy kapcsolat nem arról szól, hogy minden nap találkozni kell, és nem lehet a másiknak dolga meg élete a kapcsolaton kívül.

14: végülis... ha nem találkoztok, akkor konfliktusok se lesznek.

Egy barátnőmnek volt ilyen elképzelése, hogy heti 2 óra késő esti szabadidővel társat keres. De aztán inkább átrendezte az életét.

Amit magamról írtam, az nem 2 óra szabadidő, szóval nálam sem arról szólna, hogy heti 2 óra... Csak megvannak az életemben azok a fix dolgok, amiket nem tudok átvariálni, ilyen a munka, ilyen az utazási idő (amíg nem találják fel a teleportálást...), számomra ilyen az a heti 1 óra csoportos fizetős sportfoglalkozás, ami fix időpontban van (na most aki ennyit sajnál tőlem, az egészségemtől, az tehet egy szívességet)... A bevásárlással tudok rugalmas lenni, de nem szívesen tolom át vasárnapra, inkább maradjon a vasárnap a pihenésé, és azért tudtommal a vasárnap nem 2 órából áll...

Én dolgozó szülők mellett nőttem fel, ráadásul más településen is éltek, mikor megismerték egymást, egyiküknek sem volt autója, és kb. az első 2 évben nem is éltek együtt, nem volt mobiltelefon, internet. Mindkettőjüknek teljes munkaidős munkahely, anyámnak sokszor otthon is munkával, apámnak nem egyszer kiküldetéssel (akár ünnepnapokon is, akár éjszaka is). És nem okozott gondot a kapcsolatukban, hogy így élték le az életüket lassan nyugdíjig.