Mi a baj velem? Nem vagyok aszexuális, de valahogy senki nem érdekel.

Húsz éves lány vagyok, a környezetem szépnek és szerethetőnek tart, ennek ellenére még soha nem volt párkapcsolatom (pedig alkalmam lett volna rá). Tizennyolc éves koromig eléggé elhanyagoltak a pasik (nem néztem ki máshogy), utána meg egyszerre elkezdtek érdeklődni egy csomóan. Én magam egyszer voltam igazán szerelmes, két évig hitegettem magam vele, de a srácnál nem volt esélyem. Pont miután sikerült ezt kihevernem, kezdtek el nyomulni a pasik, de engem nem fogott meg egyikük sem. Voltak szerényebbek, rámenősek, komoly kapcsolatra vagy szexre hajtók, tizennyolc és negyven között mindenféle, de végül egyikkel sem lett semmi. Még ha szimpatikus volt is némelyik, amikor közelebb kerültem hozzájuk, rendszerint kiderült, hogy az illető papucs/kujon/nem tartja tiszteletben az elveim, így lapátra is kerültek. :D

Mit csinálok rosszul, hogy mindig olyat fogok ki, akitől semmit sem akarok? Vagy lehet, hogy a szürke világ ilyen, mindenki sérült és nehéz alkalmazkodni? Én ahhoz vagyok szokva, hogy mindenből kihozom a maximumot, így egy párkapcsolatot sem szeretnék félvállról venni. És igényem van a szeretetre, a gondoskodásra (jobban, mint a szexualitásra), csak mindig úgy érzem, hogy mástól várom, és hogy ez az ember talán nem is létezik. Vagy csak olyan kell nekem, aki nem lehet az enyém?