Van ott olyan, aki egyszer úgy érezte elege van a nőkből, nem kell neki senki, aztán mégis sikerült olyat találni, akivel képes boldog lenni?

Volt. Tényleg addig a szintig süllyedtem, hogy minden nő egy agyatlan, undorító lotyó. Nem gondoltam így alapvetően, tisztelem is őket, de akkoriban tényleg olyanokat fogtam ki, meg láttam, hogy kihúzták a gyufát.

Vele diákmeló alatt ismerkedtem meg, eleinte őt is lenéztem, meg piszkáltam, meg csak fel akartam szedni. Ő meg az a tipik harcias csaj volt, aki nem viseli el, ha valaki csak a nőt látja benne. Addig-addig, míg végül ő húzott ki a szarból, meg volt otthon egy elég nagy balhé a szüleimmel, és felajánlotta, hogy együtt kiötleteljük, mit lehetne tenni... Sok dologra rádumált, többek között egy másik állásra is, hogy pályázzam meg (nem voltam biztos soha a nyelvtudásomban, a papír ellenére és úgy éreztem, oda csak kiváltságosakat vesznek fel... addig nyüstölt a motivációs levéllel, meg addig nyaggatott, hogy menjek el és hozzam a legjobb formám, amíg bele nem mentem). Szóval miatta vettek fel. :D

Amúgy őt is egy kényes piccsának láttam, mert azért ő is problémázott, de nem olyan vérszívósan, meg nem hisztiből. Tényleg azért, hogy megbeszéljük, és megoldjuk. Ezt amúgy el is magyarázta nekem, hogy addig nem leszünk túl rajta, amíg nem veszek lejjebb a büszkeségemből, és nem vagyok hajlandó vele "problémamegoldani". Sok dologban nem értettem egyet, hülyének néztem, stb, de azt azért elismerem, hogy képes volt lenyugtatni, lefegyverezni, és utána ott tartottunk, hogy "na akkor találjuk ki a megoldást együtt".

Én véletlen ismertem őt meg, és véletlen hozta azt a helyzet, hogy (mostanra) a barátnőm lett. A tanulág viszont így is megvan, az pedig az, hogy soha nem szabad a múltbéli baromságok fényében nézni valakit. Nagyon elutasító voltam, nagyon lekezelő, ezt pedig máig röstellem. De nem szabad úgy állni a dologhoz, hogy "minden nő..." meg hogy majd lesz valami csoda. Nem hiszem, hogy sok szaladgál belőle az utcán, hogy valaki kötelességének érezze segíteni másokon, és kihívást lásson (nem párkapcsolat céljából, mert abszolút nem akart tőlem semmit akkor, hanem inkább meg akarta oldani a lehetetlent, és lebontani a falakat) egy ilyen szar emberben, mint amilyen én voltam akkoriban. Amúgy ez a lány tipikusan olyan volt, hogy elhívtam egy drágább étterembe, el is jött velem, következő hétvégére meg ő szervezett olyan programot (hasonló árkategóriában) "most én jövök" címszó alatt, hogy beszartam.:D