Miért érzik egyesek reménytelennek a külsejüket?

Főleg olyanok, akikkel a legtöbb esetben nincs is semmi probléma. Az évek során több felhasználóról láttam már képet, akik a külsejük miatt érezték magukat boldogtalannak, de úgy igazán reménytelen eset egy se volt köztük. Egyik nemben sem.

Most már érdekelne akkor, kihez, mihez viszonyítanak?

Ha végigpörgetem azon férfiak listáját a fejemben, akikkel eddig dolgoztam, tanultam, vagy így látásból ismertem (szűkítem ezt most a 18-35 közti korosztályra) szinte senkire se tudnám azt mondani, hogy nagyon rosszul nézett volna ki, és sosem álltam volna szóba vele.

Most akkor annyira rossz a nagy átlag már nem lehet. Mégis itt lassan szitokszónak számít az, hogy "átlagos".

De ugyanez a nőknél is. Még csak teltnek sem nevezhető lányok posztolják a képeiket, hogy ők most kövérek-e, és valóban soha senkinek nem fognak majd kelleni.

Illetve az irreális képzeletbeli elvárások, hogy valakinek igazából azért nincs kapcsolata, mert nincs luxusautója, nem 7 számjegyet keres, nem magas, nem sötét hajú....valamint a nők meg egymást szidják, ki milyen igénytelen, amiért nő létére nincs kigyúrva, ha vékonyszálú a haja, miért nincs póthaja, miért a New Yorkerből öltözik, miért nem a Zaraból, miért nem festi a haját, túl nagy amelle, így sosem lesz teljes értékű nő.

Szóval a férfiak magukat, a nők meg egymást alázzák itt. Csak tudnám, mi a célja.

Teljesen hétköznapi nőként sosem volt gondom a párkereséssel, és sosem vártam el, hogy az aktuális párom majd Calvin Klein fehérnemű modell lesz, mert nem ez az, ami számít. És szerintem a többségnél szintén nem.