Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fiúk, miért vagytok ennyire bunkók?
Teljesen megértem, ha nem azonosak a céljaink, vagy nem kölcsönös a szimpátia. Én sem tetszhetek mindenkinek személyesen, meg a stílusom sem.
Azt viszont fel nem tudom fogni, hogy ha már randizunk, és ha már 2-3-4 órát normálisan elbeszélgetünk, kémia ide vagy oda, akkor miért nem képesek az emberek megmondani a végén, hogy nem. Helyette megy az ígérgetés, a "majd beszélünk" és társai, függetlenül attól, hogy volt csók vagy sem. Aztán többet soha nem keresnek.
Nem leszek ettől depressziós, és veszem a lapot ennyiből is, de nem tudom felfogni, miért kell így random lelépni, ha emberileg szerintem jól kijöttünk. Ahhoz ragaszkodom, hogy a randi után ő keressen, mert úgy gondolom, ez a férfi dolga. Én nem akarok nyomulni, nem akarok nő létemre udvarolni, és úgy gondolom, elég pozitív visszajelzést adok ahhoz, hogy ha tetszem neki, ennyit legalább lépjen. Később nem kell, de legalább az első személyes találkozó után..
Nem tartom magam sem ronda nőnek, sem bunkónak vagy unalmasnak, hogy ez legyen már hatodszorra a vége. És nem térek el attól, aki a képeken vagyok, általában effektek és más csalás nélkül mutatom magam, hogy ne legyek csalódás. Sok férfinak tetszem a visszajelzések alapján, mégis megreked a dolog ezen a ponton... Nem tudom, miért nem tud valaki egyenes lenni, ha már én is az vagyok vele. Volt, hogy már előre mondtam az illetőnek tréfásan, hogy "ugyan már, majd elköszönünk, én hiúságból nem fogok írni, te pedig úgysem keresel, mert nem tetszem". Mindig ment sma "dehogyis", és mindig ez lett a vége.:D
Nem mondom, hogy az ember legyen huszonévesen férfi, mert túl nagy elvárásnak tűnik. De nem gondoltam volna, hogy embernek lenni is az.🤔
válasza: válasza:Ez a kérdés általánosít (ahogy errefelé ez igen megszokott), de feltehetően a téged ért csalódások okát próbálod megtalálni.
Sajnos a legtöbb ember (férfiak és nők is egyébként) képtelenek konfrontálódni ilyen dolgokban, ezért inkább eltűnnek szó szerint. Beszéltem ilyen emberekkel és az szokott a mentségük lenni (maguk szerint), hogy ez így sokkal egyszerűbb és a másik úgyis veszi a célzást.
Szerintem is gerinctelen dolog, velem is csinálták ezt számtalanszor (a nők). Ettől még nem gondolom, hogy minden nő ilyen, de tény, hogy sokkal több van mint amennyit szeretnék.
Egyébként tipikusan 15-30~ között jellemző ez, akiket az élet már kicsit megtaposott (azaz, tényleg felnőttek) azokban azért általánosságban több gerinc van már.
Sajnos ez a korosztály jöhet jelenleg csak szóba, több okból is.. 10 év korkülönbséget nem vállalnék, fiatalabbakkal meg miért kezdenék? Komoly kapcsolatot akarok, nem pár hónapos hülyülést.
Azért szeretném, ha nem arról szólna a válaszok 90%-a már megint, mint minden ilyen kérdésnél, hogy "hú, általánosítás". Elég egyértelmű, hogy az ember nem veszi magára, ha nem érzi rá vonatkozónak. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki nem bunkó, hanem hogy aki az, az miért az. Nekem az perpillanat semmit sem segít (és más válaszolók esetében sem), hogy pár idegen benyögi, hogy van kivétel. Mindig van kivétel, de higgyétek el, ez senkit sem érdekel, ha a többséget nem sikerül megérteni.
válasza:Fiúk? Oké, lehet, hogy pár fiú is csinálja, de ez a "nem jön be a másik, de nem vagyok képes közölni vele" viselkedés inkább a lányokra jellemző.
Persze mondom, lehet, hogy vannak a fiúk között is ilyenek, de hidd el, fogsz találni másat is.
válasza:„Ahhoz ragaszkodom, hogy a randi után ő keressen, mert úgy gondolom, ez a férfi dolga. Én nem akarok nyomulni, nem akarok nő létemre udvarolni...”
A probléma nem csak a pasasokkal van. Picit a Föld felett lebegsz, mint egy héliumos lufi, ami elszállna, ha nem fognák meg. Csak ki ne durranj!
Szóval legédesebb álmaidban van az, hogy egy nő nem kezdeményezhet, mert a férfi dolga. Nekünk is éreznünk kell, hogy érdeklődnek utánunk, ha meg van a kémia, akkor főleg. Szóval szerintem az a baj, nem érzik, hogy kellenének neked és ez minden kedvet elvesz a férfiúi kezdeményezéstől irányodba. Kicsit legyél oldottabb, lazább ergo lépj te is, nem a világ vége, ha nem jön össze. Neked is udvarolni kell, ha szeretnéd, hogy legyen valami. Egyébiránt a nők szokása lekopni szó nélkül, legalábbis ahogy barátaim, ismerőseim és személyes tapasztalatom mutatja.
"Szóval szerintem az a baj, nem érzik, hogy kellenének neked..."
Hát ha abból nem érzik, ahogy viselkedem velük a randi alatt, akkor őszintén sajnálom...:D Ennél az lenne egyértelműbb, ha szerelmet vallanék, vagy felhívnám őket szobára. Odáig nem süllyednék le. Nem hiszem, hogy hú, de nagy luxus az, hogy a férfi ír randi után, és nem én neki. Semmi több, csak ennyi. De nektek már az is sok, ha egy nő nem ír elsőnek társkeresőn, tudom, tudom... Köszönöm, én megmaradnék a hagyományos szerepeknél. Ha még az igyekezet meg a teljes figyelem után keresni is én keresném, az bocs, de már megalázó lenne nekem. Neki nem. Neki csak akkor, ha a randin is kelletlenül meg semlegesen állnék hozzá. Annyira meg nem kell kapcsolat, és senki, hogy leadjam egy olyan szintjére, aki még erre is képtelen.
válasza:Az a baj, hogy ez a téma roppantul kínos. Szinte senki se fogja azt mondani, hogy "bocs de nem tetszel, nagy az orrod és idegesítő is vagy" pláne egy ilyen önbizalomhiányos emberekkel teli világban. Inkább nem keresnek és aztán azzal nyugtatják magukat, hogy "ő se keres, akkor én se tetszhettem neki", mert ez még egy szinten logikus következtetés is.
A másik meg, hogy elgondolkodtató, hogy mindig ez lesz nálad. Látod a fiúcskákba keresed most is a gondot megint, nem magadba.
válasza:Egyrészt, ezt a "majd keressük egymást" dolgot nem a férfiak játsszák, hanem mindkét nem. Tudod, hogy hány nővel jártam már így? Kerestem, aztán hirtelen felszívódott, annyit nem mondott, hogy bocs nem.
"Ahhoz ragaszkodom, hogy a randi után ő keressen, mert úgy gondolom, ez a férfi dolga."
Erre meg csak annyit tudok mondani, hogy amíg a büszkeséged mindennél fontosabb, addig amúgy is nehéz lesz párkapcsolatot találni
Mivel az introspekciós köreimet már lefutottam. Ahogy azt írtam is, nem árulok zsákbamacskát, nem vagyok szebb/jobb a képeimen, mivel nem is törekszem rá. Nem akarok csalni. Írásban elvileg ugyanolyan vagyok, mint szóban, megkérdeztem már nem egy ismerősömet, hogy érez-e különbséget. Csak annyi volt (egymástól függetlenül), hogy élőben mosolygósabbnak tűnök, itt talán kicsivel flegmábbnak. Kétlem, hogy ezen múlna, hogy nem tetszem, pláne, hogy ez relatíve inkább pozitív változás. Ha annyira szar ember lennék, annyira ronda, vagy annyira unszimpatikus, rég kiderült volna, mikor elkezdtünk beszélgetni. Általában a randi előtt 1-2 héttel. Ergo nem is hívott volna el.
Másrészt, most nem azért, de arra miért magamban kéne kerrsnem a választ egyáltalán, hogy valaki bunkó?:D Az oké, hogy nem tetszem az illetőnek még annak ellenére sem, hogy nem sokkal másabb ember jelenik meg előtte, de minden ok nélkül egy normális elköszönés után nem hiszem, hogy valakinek ez a legjobb megoldása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!