Mit gondoltok arról ha 38 évesen valaki a szüleivel él?

Egy Félisten!

Most őszintén, mit tehet szerencsétlen arról, hogy a FIDESZ megmásfélszerezte az ingatlanárakat, hogy szegény bankok nyakán ne maradjon a sok "válság utáni" bedőlt ingatlan, na meg Istenem, egy olyan korszak gyermeke, akiket a nyakára eresztett román férfiak kisemmiztek, értsd, a sok golddigger román férfi idejött kifosztani Magyarországot és beköltözött a lányok kanapéjára.

Most menjen ő Erdélybe az otthagyott lányok között válogatni?

Egyszerűen az elmúlt 25 év harácsoló politikusainak a végterméke, akik annak idején arra sem voltak képesek, hogy átlássák, hogyan irtják ki a magyarságot egyfelől Erdélyben azzal, hogy átkergették a férfiakat az Anyaországba, és itt az Ő hozzá hasonló fiúk/férfiak meg magukra maradtak, mert a románok beköltöztek az említett kanapéra.

Meg lehet köszönni az elmúlt 27 év minden pártjának, hogy hagyták/hagyják kiírtai a magyarokat.

Semmit, mindenki azzal él, akivel akar, sosem ítélkezem ez alapján mások fölött.

Én azért élek külön már 20-on évesen, mert a családunknak több lakása is van és az egyikben lakom.

Rajtam kívül a korosztályomban csak azok élnek külön, akik vidékről jöttek föl tanulni és kénytelenek albérletben lakni, illetve vannak néhányan ,akiknek hozzám hasonlóan több lakásuk is van, így megtehetik, h valamelyikbe beköltözzenek.

Ez alapján akármilyen lehet, nem tudtunk meg sokat.

Csak a példa kedvéért: 2 nagybátyám is van, aki már elmúlt 40, mindkettő a szülőkkel él még.

Azonban az egyiknek évek óta tartós párkapcsolata van, csak ugye még nem költöztek össze, előtte sokáig élt külön egy nővel, de hazaköltözött, amikor szakítottak.

A másik egyetlen kapcsolatot se tud felmutatni, és a jelleme alapján nem lep meg.

Viszont ahogy elolvastam a többit, már nem hangzik olyan biztatóan, főleg, hogy nem volt még senkije sem érdemben. Nem biztos, hogy egy szinten vagytok érzelmileg, ugyanazt várjátok el egy kapcsolattól.

38 évesen már elég gond ez. Habár erős dilemmám van e téren nekem is, igaz csak 25 vagyok.

Nem tudom mi lesz ennek a megoldása:

1.Nem szeretnék 30 felett még anyámmal élni.

2.De albérletet fizetni egyedül sem.

3.Van egy lakás a család tulajdonában, talán oda fogok mad költözni (de nem szeretnék, mert ott nőttem fel és nem csa "vidám" emlékek vannak + ódzkódom megint társasházban élni), esetleg nagyszüleim jelenlegi 4 szoba + hall házába, ha ők már nem lesznek köztünk (elani csak szarul lehet, de csendes, és az akkori munkámhoz, ha összejön nem is kellene más, mint egy csendes ház egy külön "iroda-szobával". Esetleg még a tetőteret is beépítve a mostani kihasználatlan padlás helyett.

Persze sokak szerint akkor is "családdal élek", ha olyan ingatlanban élek, ami nem az én tulajdonom, hanem mondjuk az anyám (ezen az oldalon jött ezzel valaki), hiába fizetem én a számlákat. Előnyt élvezne még az a ház abban is, hogy nincs rajta hitel és gyerekkorom vidám időszakait töltöttem ott (összes iskolai szünet, fél nyár, random hétvégék).

Nem tudom még mi lesz, de az biztos, hogy albérletbe egyedül nem megyek (panelba elvből sem /akkor már inkább elviselem, ha lelúzereznek akiknek ez a mániája/, a többi pedig elég drága), és a családom se várja ezt el. Ha lenne/lesz akivel menjek akkor már mennék (az albérlet felesben fizetve nem olyan vészes, főleg, hogy a rezsi meg a kaja is feleződik), bár akkor okosabb lenne a család nevén lévő lakásban élni addig is, mert ott csak rezsit kell fizetni + jó teszt ez arra, hogy tudnánk-e együtt élni.