Volt már valakinek külső terén kihívásokkal küszködő és nagyon szép/jóképű párja is? Mi volt köztük az alapvető különbség?

Exem nem volt bűn ronda, de azért a mostani párom sokkal jobban néz ki tőle.

Személyiségjegyek terén: az exem mindig féltékenykedett, komplexusos és frusztrált volt, igyekezett észrevétlenül tönkretenni az önbizalmam, erőszakosan magához akart láncolni, bizalmatlan volt, stb. Ezek miatt szakítottam. Én értem, hogy nincs önbizalma a külseje miatt, de ne rajtam verje le...

A mostani párom a leírt dolgokban az ellentéte.

Értelemszerűen a jelenlegi kapcsolat működik jobban, és a jelenlegi párom szeret jobban.

N

A csúnyák egyáltalán nem odaadóbbak. Rengeteg kifejezetten előnytelen külsejű pasit ismerek, akik ráadásul beképzeltek, bunkók és lekezelők is a környezetükkel. Abszolút személyiség kérdése, hogy ki milyen ember.

A kérdésre válaszolva két exemet veszem alapul, csak az elfogulatlanság végett.

Az egyik egy csúnya, zsíros bőrű, elhanyagolt, mackós alkat. Intelligens, szorgalmas, tisztelettudó, ugyanakkor egy csélcsap szélhámos, aki a saját rokonait és minden szerettét megvezeti. Rosszindulatú, kibeszéli az összes kollégáját, notórius hazudozó. Egyébként viszont nagyon segítőkész, a munkában megbízható, idealista és törekvő. Önbizalomhiánya ellenére pozitív, vidám, lendületes. Külseje ellenére kivétel nélkül csalta az összes barátnőjét. A hibáit és tetteit képtelen volt elismerni, felvállalni.

Szexuális vonzalmam tekintetében 10/4-es, ugyanakkor az ágyban hozzávetőlegesen jól produkált.

Másik exem egy marha helyes, szabályos arcú srác, hibátlan bőrrel, izmos testalkattal. Intelligens, szintén tisztelettudó, a családját szereti, de pl. kollégákat, ismerősöket már ő is szidja. Nincsenek ambíciói, nem szorgalmas. Unalmas, frusztrált, fásult, negatív személyiség, szintén tele komplexussal. Külseje ellenére hűséges, ezt bizonyítottan állítom. Pedig a nők udvarolnak neki. Az élet bármely területén hibázott vagy tett valamit, elismerte és vállalta a vele járó következményeket. Sosem lapult, megúszásos alapon.

Szexuális vonzódásomat tekintve 10/9-es, de az ágyban egyszerűen rettenetesen teljesít.

A kapcsolat a 2. említett exemmel működött könnyebben, harmonikusabban, amíg igazán ki nem ismertem. (Már ha a lepedőakrobatikától eltekintünk) Ő valóban szerelmes volt belém, bár a szerelmét képtelen volt úgy kimutatni, ahogy arra egy nő vágyna. Az 1. említett exem hírből sem ismerte a szerelmet irántam- bármily fájó is volt a felismerés- ellenben tökéletesen képes volt eljátszani ennek az ellenkezőjét.

Hogy melyikkel volt jobb? A választ úgy gondolom megadja az, hogy végül mindkettőt elhagytam. Mindkettő jó volt valamiben, és kevés vagy elítélendő valami másban. Annyira jó egyik sem volt, hogy az életemet össze akarjam kötni velük. Írom ezt természetesen annak tudatában, hogy nyilván én sem vagyok tökéletes.