Sok diplomás miért van úgy elszállva magától?

Az emberek nagy része veri magát arra a kevés dologra, amit elért. Ha ez egy izmos test, akkor arra, ha egy diploma, akkor arra, ha neki van a leghosszabb pö_cse az öltözőben, akkora arra... a végtelenségig sorolhatnám.

Szerénységet sehol nem tanítanak.

Egy német vegán diplomás mérnök vagyok, aki crossfittezik és utálom az ananászt a pizzán. Szeressetek!!!

Amúgy van abban valami, hogy ha bárki elér bármit, akkor azzal szeret eldicsekedni, ez azért valahol érthető. Pláne, ha hozzávesszük azt, hogy emellett erősen dívik mások lenézése bármiért. Nyilván a többség nem szereti, ha lenézik, ezért megpróbálja azzal ellensúlyozni, hogy arra hivatkozik, amit elért, hogy ne legyen ok lenézni, de ez kissé kontraproduktív lesz, mert lehet pont ezért jön a támadás. Fura dolgok ezek. Lehet alapjáraton kevésbé kéne köcsögnek lenni egymással, és akkor csökken a melldöngetés, mivel nem lesz értelme.

Az ember egy szint felett már nem henceg. Én úgy vettem észre, hogy csak azok néznek le másokat, akiknek kell az eredményeikbe kapaszkodniuk ahhoz, hogy biztonságban (értékesnek) érezzék magukat. Nálam is szempont valahol egy bizonyos szint elvárása a kapcsolatban (nem feltétlen diplomában mérem), ennek ellenére nem lesz kevesebb az sem, aki nem tart ott, ahol én, esetleg nem is akar. Sokfélék vagyunk, én szeretem ezt, ennek ellenére páromnak hasonlót választok mindenképp. Nem jobbat, nem rosszabbat, nagyjából olyat, amilyen én vagyok.

Anno, kölök koromban (nem sok idő telt el, de sokat változott a gondolkodásom) én is mindenre vertem magam, az érettségimtől kezdve az utolsó lefutott kilóméterig. Aztán valami változott, már nem más a mérce, hanem én, és nem is igazán érdekel, hogy ki mit gondol rólam, mert én tudom, hogy mindennel sikerül úgy haladnom, ahogy szeretném. Megosztom a sikereimet másokkal, de ez nem jelent egyet azzal, hogy el vagyok szállva magamtól, egyszerűen csak örülök, hogy sikerült, és mikor hónapok/hetek kemény munkája után elérsz valamit, ami számodra érték, te is világgá kiáltanád örömödben. Nem dörgölöm senki orra alá, hogy mim van, vagy mim nincs, aktuálisan megemlítem, kiörülöm magam egy nap alatt, és jön a következő cél, kissé magabiztosabban. Közben meg ugyanúgy bátorítok mindenkit erre, és segítek is, ha olyasmiről van szó, amihez értek (feltéve, ha kell a segítség). Van(!!!), aki ezt is hencegésnek éli meg, azzal nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni. Mikor anno nem ment minden úgy, ahogy akartam (önhibámból), én is hencegésnek éltem meg, ha valaki elérte azt, amit én nem tudtam. Talán nem így lett volna, ha beleadok mindent, még ha ugyanaz is a helyzet, hogy ő eléri, én nem. Érdemes szerintem ezen kicsit elgondolkodni...

én nem úgy vettem észre, hogy itt el lennének szállva maguktól. olyan kérdések alatt szoktam olvasni, hogy valaki leírja ezt, amikor előtte mondjuk leprolizzák. vagy pl nőket sz arozzák, hogy milyen hülye, meg haszontalan dolgot tanulnak csak, csórók, és a férfitől várják el, hogy eltartsák őket. csak úgy még senki se írta szerintem.

ez a szerénység téma is olyan, hogy attól még, hogy valaki büszke arra amit elért, még nem lesz elszállva magától... ha valaki végigküzdi azt a 7 félévet, esetleg még elmegy mesterképzésre is, sokan dolgoznak is mellette, az miért ne lehetne büszke rá? egy anoním oldalon ráadásul...? k urva beképzeltség, hogy név, arc, minden nélkül le meri írni. :D

ez, amit elvárnak sokan, nem szerénység, hanem azt akarják, hogy sunnyogjanak vele, titkolják, hogy nekik ezt vagy azt sikerült elérni, mert valakinek meg nem. és ha neki nem sikerült elérni, akkor a másik is dögöljön meg.

ezek a szövegek meg tényleg mik, hogy az építőmunkás a legjobb, mindenhez ért, mindenben jó? lol. nekem nincs bajom velük, nem nézem le, de azért had ne magasztaljam már érte, hogy milyen sokat elért, milyen okos, bárcsak olyan lennék mint ő. :D