Hogyan lehet az ilyet elfogadni?

Az előttem levő sok jó és igaz dolgot leírt.

Én sem vagyok nőcsábász, nem vagyok vmi vonzó külsőre, emberileg jó fej lennék, de ahhoz meg kellene ismerni, de addig nem jutnak el. Most melyik jó neki? Ha csak külsőre jön be valaki, jó lefeküdni vele, de amúgy semmi érzelmi és társas vonzalom nincs egymás iránt?

Sok ilyen van, ahhoz pedig szerencse is kell, hogy azzal hozzon össze a sors, akinek komolyan tetszünk.

Én is ugyanabban a cipőben járok, mint a kérdező, vagy a 3#-as. Egyszerűen pánikban vagyok, hogy oda a huszas éveim, de nemhogy családot nem tudok alapítani, de még ki sem éltem magam (nem mintha ez volna a célom). Főleg mostanában vagyok megzuhanva amikor az öcsémnek az esküvője lesz, és januárra várják a babát.

Már egyszerűen nem tudom, mit csináljak, hol keressek.

Teljesen el vagyok keseredve, már akörül járnak a gondolataim, hogyha tényleg ilyen selejtes vagyok (a nők ezekszerint ezt gondolják rólam), és egyedül kell meghalnom, akkor történjen minnél hamarabb, megyek és vonat alá fekszem.

Pár hete egy társkereső oldalon beszélgettem egy lánnyal (nem egy bombanő volt, de helyesnek tűnt és hajlandó volt velem szóba állni, ez nekem bőven elég), nem akartam nyomulósnak tűnni, ezért lassan haladtam, erre egyik nap írja, hogy alakulóban van egy másik sráccal és itt fejezzük be a beszélgetést (még sok szerencsét kívánt, szóval a tényleg rendes volt). Képzelhetitek mit éreztem utána. Kötelet már találtam, de gerendát nem, amire felköthettem volna magam.

Szóval, ha ezekután kegyetlenségnek érzem azt, amit a lányok művelnek, nem kell csodálkozni...