Lányok, tényleg igaz, hogy lényeges egy férfiban, hogy meg tudjon nevettetni? Mi ennek az oka?

En mint no szemelyszerint nagyon szeretek mosolyogni es nevetni

Ha egy srac pedig megtud nevettettni az hatrany nem lehet

Ram nagyon pozitivan hat a humor

Számomra nem ez a legfontosabb tulajdonság, de azért lényeges, hiszen nyilván jobb egy jókedvű, stórakoztató emberrel együtt lenni, mint egy "savanyú ubirkával"

Emellett a humorérzék magas intelligenciála utal, tehát emiatt is imponáló lehet.

én ezt a kérdést nem is értem. hogyhogy miért szeretik a nők ha megnevettetik őket? te miért szeretsz olyan kajákat enni, amik a kedvenceid? te miért szereted a jó filmeket? meg mit tudom én. :D

én nem jönnék össze olyan nővel, aki nem vicces, akivel nem tudok nevetni.

Nem arról van szó, hogy szórakoztasson, hanem a könnyedségről, az optimizmusról, a kellemes társaságról. Felnőtt ember tudja, hogy mennyire szar a világ, és nem hangoztatja, pláne nem mossa bele a magánéletébe a nyűgjeit mindenáron. Számomra fontos, hogy valaki talpon tartson a rossz napjaimon is, és bár magamat is energiabomba, jókedélyű csajszinak tartom, aki mellett szeretnek az emberek lenni, mert kitépi őket a szürke hétköznapokból, azért nekem sem mindig cukormáz az élet, még ha igyekszem is. Ekkor inkább egy ilyen társ kellene. Persze, az embernek meg kell élnie a rossz pillanatait is, de eléggé unom, hogy indokolatlanul savanyú és erőltetetten komoly emberek vesznek körül, akiket inkább én húzok fel, mintsem fordítva. És egy olyan kapcsolatról álmodozom, ahol nem hagyjuk egymást csüggedni, lehetnek nehéz időszakok, és lehet olyan, hogy valamelyikünk szomorú, de alapvetően a hétköznapi életben ennek számomra nincs helye. Az alaphangulatom is ilyen kis bohókás, és nekem igényem van arra, hogy a párom is kicsit lazán álljon a problémához (nem az, hogy ne akarja megoldani, hanem ne érezzem rajta, hogy pánikol meg kesereg).

Így is olyan szürkék az emberek. Legalább a kapcsolatom lenne egy kis boldogságsziget, ahol én is kiteljesedhetek, és nem csak energiát adok másoknak, hanem kapok is.

És tök szép dolog ez a segítsük egymást a rossz napokon duma, de hallani sem akarok arról, hogy olyan mellett legyek, akinek minden második napja rossz nap, és minden szaron morog, azon is, aminek kuurvára nincs tétje, meg fölösleges stresszelni rajta. Nem tudom elviselni az ilyen embereket, csak hátráltatnak. Jobban szeretem az álmodozást és az optimizmust, ahhoz meg van felnőtt agyam, hogy fel tudjam mérni közben, hol van a realitás. Igazából ez a gond: az emberek azt hiszik, hogy csak az a felnőtt, meg az tud felelősségteljesen, sikeresen élni, aki a valóságban él. A nagy büdös lófa szt. Az ilyen embernek nincs fantáziája, nincs semmi, ami előrehúzza, vagy feltölti, és idő előtt beleöregszik az életébe... Kiráz a hideg az ilyen "wanna be adult" emberektől, akik a magamfajtákat lenézik. Utána meg csodálkoznak, hogy könnyebben veszem az akadályokat, és gördülékenyebben mennek a dolgaim...

21L