Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti nektek nincsenek ilyen szívfájdító dolgok? 21
Nekem a motorosok most... Már volt motoros barátom régebben, és imádtam mögötte ülni. Nagyon hiányzik az érzés, a motorozás maga, meg hogy ott üljek egy jóképű srác mögött. Mindig izgatott voltam ha mehettem vele, mindig imádtam ha motorral mentünk valahova, vagy céltalanul ha barangoltunk éjjel szép helyeken. Iszonyatosan hiányzik az így szerzett adrenalin. :(
Ráadásul van egy kedvenc romantikus könyv- és filmtrilógiám, aminek köze van a motorozáshoz, csak hogy emlékeztessen folyton, mit veszítek. :P Meg arra is emlékszem, hogy sok férfi számára ez egy instant szexepil volt, hogy motorozó lány voltam, még úgy is, hogy valójában jogsim sincs, csak utas voltam, plusz annak ellenére, hogy nyilvánvalóan foglalt voltam, tekintve hogy a barátom mögött ültem. De mégis mindig szemeztek velem a kocsikból, pedig bukó volt rajtam, és szerintem ronda voltam a protektoroktól. Integettek is, meg olyan is volt, aki feltartott hüvelykujjal jelezte, tetszem neki. De a szemezés volt a leggyakoribb...
Most már annyira szeretném újra átélni ezeket, hogy ha meglátok egy normálisnak tűnő motorozó párt, hogy egyazon járgányon ülnek, akkor baromira fáj a szívem. Nagyon rossz. De akkor is fáj, amikor csak egy srácot látok motoron, aki normálisnak tűnik; általában ez azt jelenti nálam, hogy rendes védőruházata van, a motorja enduro, és öltözékre, testalkatra vonzónak tűnik. Legszívesebben sikítanék hogy itt vagyok, vegyél észre, vigyél el. :D
Na és most, ami miatt kiírtam ezt a kérdést, az az, hogy a Kálvin térnél volt dolgom előző éjjel, és elmentem egy pár mellett, csókolóztak. Motorosok voltak, normálisnak tűntek. Rossz volt nézni, mert bejött a srác, és magam is szerettem volna a barátnőjéhez hasonló helyzetben lenni... :( Elmentem mellettük. Mikor pár perc múlva mentem ugyanott vissza, épp akkor távoztak. A lány várt teljes harci díszben, amíg a barátja megfordult a motorral, és mellé állt, hogy felszálljon. Megtette, elhajtottak. Ííiijj, nagyon irigy voltam... Nagyon fájt a szívem.
Egy nem motoros srácnak is örülnék, ha nagy a szerelem; de tény, hogy egy motorosnak örülnék a legjobban, egy olyasminek, mint az exem. Persze erre nagyon kicsi az esély, hogy ilyet találok. De olyan rossz, most már folyton annyira tud hasogatni a szívem. Persze ott a lehetőség, hogy motoros jogsit tegyek, de azt nem annyira akarok, mint valaki rutinosabb mögött, aki helyes is, utazni. :) Mondjuk ha egy évtizeden belül nem lesz motoros barátom vagy ismerősöm akkor lehet teszek jogsit. :D De előbb autóra kéne. :P
De szilveszterkor, karácsonykor és vakációkor extra nagy a szívfájdalmam. Szóval a válaszokban érdekelne, kinek van hasonló dolog, amit ha lát, hall, az ilyen szívszaggató érzést okoz nála?
Ha letennéd a motoros jogsit, és mennél motoros találkozókra, akkor simán összejöhet motoros pasas. De amikor kifejezetten erre hajtasz, akkor ott megvan az esélye, hogy akàr egy sz*** kapcsolatot is elviselj csak mert motoros a srác. Amúgy meg elég gyerekes a gondolkodásmódod, gondolom nem lehetsz több 16-17 évesnél.
Az én férjem amúgy motoros, volt is motorja, ma is megvan az összes szerkóm, rengeteget mentünk mindenfelé, de.
Amikor terhes lettem, nem ültem többé motorra. Gyerekkel meg pláne nem.
Férjem pedig eladta a motorját, mondván :
- gyerekkel ha családostul megyünk valahova, nyilván autózunk
- ő hiába vezet jól, amennyi hülye van az utakon, nincs védve a balesetek ellen, nem akar hátrahagyni egy özvegyet meg egy árvát.
Jó, persze néha hiányzik a motorozàs, de sok más prioritás lett azóta, és nem az ezutáni sajnàlkozàs fogja kitölteni a mindennapjaimat.
De hogy leírjak egy konkrétabb esetet : nagy szenvedélyem a lovaglás, van is egy saját lovam. A férjem előtt egy lovas pasival jártam, akivel közös volt a szenvedély, mehettünk lovastúrákra, stb. A férjem rá sem bír nézni a lovakra, jó persze aranyos meg minden, meg is símogatja a kancámat, sőt talàn még kedveli is, de soha nem ülne fel rá.
Ennél fogva a lovaglás nálunk sosem lesz családi program, bár a lányunk már nagyon vonzódik a dologhoz, 2 és fél éves kora óta rendszeresen felül rá (vagy egy pónira, persze még csak vezetőszáron).
Ezt nyilván bánom kicsit, de annyira nem volt jó a kapcsolat a másik sráccal, mint most a férjemmel. A másikkal pl szerintem soha nem lett volna gyerekünk sem...
Ilyen nincs. Olyan van, hogy belegondolok, mikor találok az adott tevékenységre vevő embert, és elkeseredem. Ilyen volt, mikor el akartam menni túrázni pár napra, és a baráti körömben mindenki szart rá, meg húzta a száját... De volt pár hasonló felvetésem, amit én tök izgalmasnak tartottam volna (közös program vagy projekt), aztán mindenki szarozta, meg "minek az", meg "hülyeség" meg "veszélyes"... Egyszerűen szánalmas, mennyire nem tudnak az emberek spontának lenni, és mennyire csak a nyűgöt látják a kalandban és a terhet a tanulásban...
Persze, egyedül is elmegyek sétálni, egyedül is meg tudok tanulni dolgokat, egyedül is szívesen elkezdek projekteket, vagy utazgatok/stoppolgatok... De ki a f aszom élvezi ezt úgy, hogy senki sem tart velem? Komolyan akkorát csalódtam a barátaimban is az utóbbi időben ebből a szempontból, hogy mennyire nem lehet velük semmi őrültséget tervezni, mert ők a nagy komoly felnőttek, hogy az nevetséges.
Szóval nekem ez az ilyen szívfájdalmam. Hogy nincs valaki, aki képes belekeveredni velem akármilyen hülyeségbe, kipróbálni fura dolgokat, kicsit játszani... Én ilyen vagyok, egyedül is, csak szar, hogy csak én lelkesedem egy ilyen iránt, a többiek reakciója meg annyi, hogy "fú".
És igen, tudok felelősséget vállalni, meg komolyan venni, amit komolyan kell, de nem igaz, hogy mindenki ilyen ízetlen, kényes, fantáziátlan, burokban nevelt f asz, aki azért nem tesz valamit, mert jaj, annak mi értelme, mrg milyen ciki, meg a többi szánalmas borúlátás...
21L
Ja, a közös tervezgetést meg sem említettem... Minden korombeli srác csak a szexig lát, és hülyeségnek tartja az elköteleződést. És összeszorul a szívem, mikor egy tök normális srác szájából hallom, hogy ő most nem akar senkitől semmi komolyat, meg fiatal, meg ki akarja magát élni, meg a többi szánalmas hülyeség. Én meg azt is el tudnám képzelni, hogy azzal a sráccal házasodom össze, akit most, huszonévesen megismerek, mert miért ne tenném, ha olyan ember, és egy életre szóló kaland lenne a kapcsolatunk, amiben mindent megvalósíthatunk egymással.
Ehelyett mindenki egy lekötözhetetlen önző szutyok, aki csak kúrogat meg "bulikázik", és nem keres senkit maga mellé. Vagy ha keres, annak meg a talpnyalója és a pénztárcája lesz...
Kicsit unalmas látni, hogy luxuspuncik után rohangálnak és mindent megtesznek a kis hercegnőjükért, aki meg elvan a maga rózsaszín, púderporos világában, és semmit nem tett az életben, amit lehetne majd mesélni a gyerekeknek, hogy milyen nehéz volt, meg mekkora élmény volt...
21L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!