29 éves nőként mennyi esélyem van egy normális, értelmes párt találni? Vagy egyedül maradok?

@19: ok, ezek a jó tulajdonságaid voltak. És mik a rossza? Mi az, ami miatt egyedül vagy?

A munkahelyemen, az ismeretségi körömben körülnézve azok a nők vannak egyedül, akik vagy egyszerűen nem akarnak kapcsolatot (valamilyen okból), vagy valami olyan peremfeltételt szabnak, aminek a potenciális férfiak nagyon kicsi része felel meg (pl van aki ragaszkodik a szőke haj-kék szem kombóhoz, és mindenki aki ennek nem felel meg, az azonnal esélytelen, másnak meg más a kattanása).

Az összes többi 20-35 közötti nő, ha egy kicsit is jól néz ki (értsd tök átlagos), akkor igen komoly mennyiségű udvarlóval találkozik

"es levalnek közel 30evesen a szüleimröl"

öregem, adok egy tanácsot így férfiként.

Ne akkor válj le a szüleidről, mikor nőt találsz, hanem válj le, kezdj el egyedül élni, háztartást vezetni, felépíteni magad úgy, hogy nem vagy "anyuci pici fia".

Meg fog változtatni az egyedül élés, és párt is könnyebb lesz találnod, valamint a legtöbb ember nem szereti azokat az ígéreteket, hogy majd ha párja lesz, akkor micsoda változásokat fog eszközölni. Mi erre a garancia? Lehet, hogy semmi, tedd meg, azzal már, akkor már nem kérdés, hogy tudsz e egyedül élni.

"alkoholt kb nem is iszok, nem dohányzom, emiatt sok embernek "savanyúnak"

Ezt én is ismerem férfiként, de sosem fogom megérteni. Nem vagyok absztinens, de gyakorlatilag ünnepnapokon iszom csak, és nem is dohányzom.

Kaptam már meg, hogy megjátszom magam, mert nem iszok.

Ezek még nem rossz tulajdonságok, a magasság is csak hátrány szerintem, mert pl én is hiába nem vagyok egyáltalán alacsony (185), a nők magassarkúival nehéz versenyezni 😀