Csajok! Tudnátok írni egy konkrét leírást (külső, belső) azon kaliberű pasikról, akiknek nem hogy nem kell küzdeniük értetek, hanem inkább ti epekedtek utánuk?

Szopás, mert én pont az után a pasi után epekedek, aki hasonlóan teper miattam. Egyszerűen nem tudok odalenni senkiért, meg koslatni utána anélkül, hogy valami kölcsönösséget ne feltételeznék a dologban. Van pár rossz tapasztalatom, túlvagyok rajta, de nem felejtek: ha valaki nem érdeklődik irántam, meg nem látom úgy, hogy kifizetődő lenne az igyekezetem, már könnyen elköszönünk egymástól, akárhogy néz ki, és akármilyen ember. Ez önvédelem. És nem fog változni. Fölösleges energiapazarlásra és játszmázásra nem vagyok kíváncsi, ezenfelül meg utálom a rajongókat, és én is utálok valaki iránt rajongani. Nálam egy kapcsolat sosem ilyen nyálcsorgatással kezdődik, hanem finom és kölcsönös egymás felé közeledéssel. Ha ez nincs (lehet, hogy leszarom ember vagyok), de nem nagyon izgat a másik.

Vannak tulajdonságok, amiket díjazok, meg van, amit vonzónak tartok, de számomra az ideál része az is, hogy képes legyen nekem udvarolgatni, ha én teszek felé egy lépést, ő is finoman közeledjen, legyen meg a kölcsönösség és a játékosság, a flört az elején, és tiszteljen. Ne ugráljon körbe, ne legyen talpnyaló, de mutassa felém, hogy észrevett, talált bennem valamit, amit tud becsülni, és nyitott a közeledésemre. Enélkül nekem mindenki csak "jó ember" maximum.

Lehet valakire felfigyelni, elismerni, vonzónak tartani, de elcsöpoenni szinte egy olyan után, aki füle botját sem mozdítja, vagy talán azt sem tudja, hogy megszülettél... Gyerekes, szánalmas és megalázó. Nekem nem ér annyit egy ember sem, hogy direkt teperjek érte. Ahogy nem is szeretem, ha valaki nekem ilyen "nagy fanom" lesz az udvarlás alatt... Elmúltam már 15.

21L

Nekem mindig olyan keltette fel az érdeklődésem, aki érdeklődő volt, figyelmes,megnevettettet és mindezt kellő önbizalommal (de nem nagyképűen) tette. Valószínűleg azért, mert jól esik, hogy érdeklem, hogy mellette szépnek és úgy általában jó nőnek érzem magam. Egyszer csak azt veszem észre, hogy hiányzik, ha nem beszélgetünk, hogy örülök ha a közelemben van, és hiányzik, ha nem találkozunk.

Olyan, hogy valakiért azért epekedtem volna, mert ő Adonisz, még nem volt. Nálam ez úgy működik, hogy a fentebb leírtak után (kialakul a vonzalom) el kezd minden tetszeni benne, hogy milyen szép a mosolya, milyen jó az alakja, de cuki az elálló füle stb. A kezdetekkor ezek fel sem szoktak tűnni.