El kellene neki mondanom, hogy szeretem, vagy inkább ne?

Nem vagyok egy könnyen szerelembe eső típus, ezt bizonyítja, hogy bár 24 vagyok, még csak igazán 1 komoly kapcsolat volt az életemben. Ő nagyon megbántott többször is, így elhatároztam, hogy tök jól megvagyok egyedül, nincs szükségem senkire.

Viszont az is igaz, hogy nem akartam együtt lenni soha senkivel csak azért, hogy ne kelljen egyedül lennem, és senkiben nem találtam meg azt, amit kerestem. Majd megismertem Őt. Szépen lassan, észrevehetetlenül beférkőzött a szívembe a kedvességével, határozottságával, olyan, amilyennek lennie kell, olyan, akire vártam, akivel le tudnám élni az életemet. Már az első alkalommal észrevettem, feltűnően nyugodt és magabiztos volt, és ez tetszett nekem, de elvetettem a gondolatot is, mert úgy voltam vele, úgysem lehet semmi.

Nem sokkal később az alkalmazottja lettem. Sajmos vele minden nap sokat találkoztam, és idén tavasszal mintha megkergültem volna, alig tudok magamon uralkodni, ha meglátom, remeg a lábam, a pulzusom megugrik, elmegy a hangom stb., a munkára alig tudok koncentrálni, sőt bármire alig tudok koncentrálni, de ő a főnököm, a munkámat annyira nem szeretem, akarok keresni mást. Néha azt érzem, csak képzelődöm,de néha azt érzem, van köztünk valami vibrálás, de simán lehet ennyi hónap alig alvás után, hogy már hallucinálok is.

Félek a visszautasítástól, félek attól, hogy elveszítem a munkámat, és akkor őt sem láthatom többé. Így csak távolról szeretem. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, mert sokszor úgy érzem, nem bírom tovább. Rengetegszer bámul, viccelődik, utalgat. Azt mondja, sokat csalódott és nem hisz senkinek, ráadásul ő 34 éves, én meg 24, lehet azt hinné, hogy a pénzre hajtok.Én nem bírom tovább, nem tudok így ott dolgozni, nagyon szenvedek, de félek, a munkahely nagyon pletykás, de nem akarom elszalasztani sem. Komoly ember, talán nem nevetne ki.

Szívesen venném ha valami jó tanácsot tudnátok adni