Miért végződik minden lánnyal való ismerkedés azzal, hogy többet nem írnak vissza?

Először is, nem szórakozunk, akadjatok már le erről. Van, aki igen, de a többség szerintem nrm egy pszichopata, hogy élvezetből arra csessze az idejét, hogy egy idegennel szórakozik. Nevetséges ez a felfogás...

Nálam is volt ilyen vissza nem írós dolog elég sokszor, ezekkel tudom indokolni:

-Az egyik elkezdett rám cuppanni. Nem találkoztam még vele, de elkezdett drágázni, olyan bókokat engedett meg, ami kapcsolatban nagyon cuki, de így, hogy nem volt még köztünk semmi, számomra semmitmondó, túl intim volt az, hogy "nem sok ilyen csodálatos nőt ismerek"... Mikor ezt egy idegennek mondja valaki, csak egy elcsépelt maszlag. És sok ilyen van. Szeretnék az illetővel úgy találkozni, hogy megvan a döntési szabadságom és nem úgy kezdjük a randit, mint akik már együtt vannak... Utálom az ilyen összemelegedést és magáhozláncolást.:/ Ilyenkor inkább elkezdem tartani a távot és kerülni őt.

-Dögunalmas. Mikor naponta megkérdezi, hogy mizu, meg hogy telik a napod és társai,az nekem sok. És általában egy üres beszélgetés követi. Értem én, hogy csak udvarias kérdés, de semmi értelme. Azért nem fogok válaszolni, hogy egy szóban válaszoljak és nem is szeretem, hogy minden beszélgetést így fel kell vezetni és nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk, vagy in medias ressel belevágni, hogy "amúgy azon gondolkodtam, hogy mikor tegnap arról beszéltünk..."

-Nincs időm. Tényleg. Nem olyan értelemben, hogy élni és szórakozni, hanem egyszerűen nem akarom ezt a szart nyomkodni. Nyár van, gyakran csak úgy elmegyünk erre-arra a barátaimmal, vagy nyaralás, vagy csak szeretnék ellenni magamban és nincs kedvem mindenkinek válaszolgatni. De igazából egyetem alatt is így van, hogy elvagyok ezzel-azzal és még a közelebbi ismerőseimmel sem tartom úgy a kapcsolatot. Nekem a párkeresés idézőjelben van az életemben. Ami azt jelenti, hogy nyitott vagyok rá, de tényleg nagy dolognak kell történnie, ami meggyőz arról, hogy komolyabban dolgozzak az ügyön valakivel és igyekezzek azonnal reagálni. Aki meg még sürgeti is ezt és fel is hívja rá a figyelmem, annál vége a dolognak... Jól érzem magam jelenleg egyedül is, van egy csomó dolgom és elfoglaltságom és nem sok idegen emberrel érzem azt, hogy beszélni akarok egy pörgősebb időszakomban vele is ezek mellett. Még a barátaim közül is csak a legközelebbiekkel beszélek talán napi rendszerességgel, a többivel ráírunk egymásra kéthetente-havonta-félévente. Szeretem őket is, de nem állnak olyan közel hozzám valami miatt. Ahogy az sem, akivel csak ismerkedünk. Kivéve, ha van benne valami, ami nagyon megfog, de ez ritka, mint a fehér holló.

-Nincs meg a kémia. Egyszerűen nincs meg a varázs. Kedves a másik, nem néz ki rosszul, aranyos, okos... De nincs meg az a plusz, ami fenntartja az érdeklődést. És ezt akárhogy fogalmazod meg neki, azon be fog sértődni, szóval némileg jobb mindkettőnknek, ha lassan elmaradoznak az üzenetváltások.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az ismerkedés és a párkeresés másodlagos. Nem kell minden áron, ergo ha még semmi komoly nincs a másikkal, még csak nem is találkoztam vele, hajlamos vagyok bármi miatt, ami aktuálisan fontosabb a (szingli) életemben, hanyagolni a beszélgetést. Sosem voltam képes arra, hogy én akkor most nekiállok valakivel úgy beszélgetni, hogy *szerzek magamnak párt*. Nekem ez úgy megy, hogy beszélgetünk, jól elvagyunk egymással, aztán szép kényelmesen közelkerülünk egymáshoz. Minden párkapcsolatom egy laza barátságból indult, számomra elképzelhetetlen ez a görcsös indítás, hogy akkor most hú, azonnal visszaírok es egyből ő az első...

21L

Egyszerű. Mert akkora túlkínálat van férfiakból, hogy a lány simán megteheti, hogy kutyába se nézi a neki nem tetszőket, és a legjóképűbbel/leggazdagabbal jön össze. Ilyen undorító felszínes világot élünk.

Szerintem hagyd az egészet a 3,14csába, mert csak csalódásban lesz részed.