Létezik még ilyen férfi?

Akarsz beszélgetni a lelkedről? Aztán dugunk?

Én is fel akartam tenni ehhez hasonló kérdést mostanában. Az nem feltétlen baj, ha valaki rágerjed a melleimre első látásra, de annál inkább szar, hogy ez tulajdonképpen előfeltétele annak, hogy elkezdjem érdekelni a pasit én, mint ember. Ha nem vagyok "jócsaj", automatikusan kiesek a szórásból, mintha a világon se lennék, vagy legalábbis nem lennék nőből. Tekintve, hogy nem vágok egybe a napjainkban sztárolt szépségideállal, úgy érzem, eléggé meg vagyok lőve emiatt az ösztönösség miatt. Ráadásul a legtöbb srácon azt látom, hogy amint kiszúrnak egy csajt, akire feláll a pöcök, rögtön elkezdik felruházni őt mindenféle pozitív tulajdonsággal, belső értékkel, kvázi erőlködve próbálják megszeretni a személyiségét ahelyett, hogy észrevennék azt, akinek a külseje első blikkre jelentéktelen a számukra, viszont jellemileg nagyon is összepasszol velük.

Jelen f35

Pont ez az, ami nem kell nektek, mert a ritualis parzasi tanc, a szerepjatek sokkal fontosabb, mint a szemelyiseg. Hiaba vagyok olyan, mint amit leirsz, nem tudnak vele a nok mit kezdeni.

#16 paranoiás vagy, és még csak igazad sincs.

Szerintem ilyen vagyok, bár a viselkedés elég döntő hogy ne legyen flegma meg beképzelt. Ami általában 1-2 mondat után leesik

Létezik olyan nő, aki ilyen? Mert a huszonéveseknél 1000 ből 1.