Hogy definiálnátok a "kisugárzás" kifejezést? Számotokra milyen jelentőséggel bír?

a kisugárzás az "érzelem kivetülése", főleg az arcból, testbeszédből leszűrhető érzelmi világ :)

pl múltkor láttam egy nagyon szép arcú lányt, de olyan jéghideg sötét kisugárzása volt

nem szoktam megbámulni senkit, nem is figyelek ilyenekre, de ez nagyon szembe tűnt ahogy sétált velem szemben

ezen felül a mosolygós emberekre figyelek még fel

és igenis fontos ismerkedésnél, hogy legyen számomra megnyerő kisugárzása!

én tudom milyen belsőre vágyom, a külső másodlagos, de nem elhanyagolható, de amilyen belsőre vágyom az sajnos ritka a mai világban és nehezen tudom detektálni

a kisugárzásból látszik sokszor, hogy az embernek milyen az önbizalma, pozitív illetve negatív...

de ezt több találkán érdemes megfigyelni, mert a hangulat befolyásolja, pl ha ideges, vagy bizalmatlan még az első találkán elriaszthat, holott lehet nagyon is tetszene ha megismerném és feloldódna

hatalmassal!

bár nekem az is tetszik amikor egy lány csendes, szende, és visszahúzódó ergo nincs kisugárzása.

De akinek van, tehát aktív a társaságban stb, sokkal jobban vonz egy olyan aki életvidám, mosolygós vicces, bevállalós a meredekebb témákban is, mintsem aki búvalbélelt, magábaforduló, szürke, és szomorú...

Általában a mosolygás, a pozitív sugár ami megfog engem, és az, hogy milyen a környezetében.

Konkrét példa, amiket viszont pasik visszajelzéséből kaptam:

Vlmi ajándék lufit kaptam egy plázában, és mentünk az úton a pasival. Velünk szemben jött egy nagymama az unokájával. Láttam, hogy tátott szájjal nézi a lufimat. "Szia! Kell a lufim?" A kislány bólogatott. Odaadtam és folytattam tovább a beszélgetést, miközben visszanéztem és mosolyogtam azon, ahogy a kislány is csodálkozott. A pasi is csak nézett rám csodálkozva. Később kiderült, hogy ezért (is), vagyis inkább minden ilyen tettemért, amit ez az önfeledt kedvesség ami sugárzott belőlem, az fogtam meg (és persze az, hogy emellett egy szexéhes vadmacska voltam, csak ezt ugye első körben nem tudta... :D )

Az a baj, hogy nem tudom definiálni, inkább érzem.

Kérdező, biztos hogy neked is volt már olyan ember, aki nem volt a legszebb, de valamiért mégis szimpatikus volt, és úgy érezted, hogy meg akarod ismerni (akár barátilag.) Na meg találkozhattál olyannal is, akire mások 10/10-et adnának, de valamiért neked mégis antipatikussá vált. Ilyenkor te is belátod, hogy nagyon jól néz ki az illető, de valamiért mégsem tetszik, úgy érzed, nem tudnál vele meglenni egy légtérben sokáig.

Nem tudom, mi okozza ezt a jelenséget, de a személyiség kivetülésére tippelnék.

21/L

5-ös fogta meg a probléma lényegét. Valóban nem lehet definiálni. Olyan, mint a szerelem. Művészek, nyelvészek, irodalmárok, zenészek milliói próbálták már megfogalmazni, de valójában senkinek sem sikerült még. Mert ez egy érzés, és az érzések nem nagyon fejezhetők ki szavakkal. Aki nem volt még benne, annak aztán magyarázhatsz a föld felett 10 centivel járásról, a gyomorban röpködő pillangókról, akkor sem foga megérteni, amíg nincs viszonyítási alapja. S ha már van, akkor is csak arra az érzésre tud emlékezni, amelyik szerelme a legmélyebb nyomot hagyott benne.

Ha azt mondom éhség, az is egy érzés. Mindenki volt már éhes, így mindenki tudja, miről beszélek. Valójában azonban mindenkinek mást fog jelenteni. A legtöbb embernek a legdurvább éhezése az volt, hogy egy évben kihagyott két étkezést. De vagyunk egy páran, akik ilyen-olyan okok miatt napokig, urambocsá' hetekig koplaltak. Nekik merőben mást jelent a szó, de akárhogy próbálnák is, sehogy sem tudnák érzékeltetni azokkal, akik nem jártak még ilyen mélységében az érzésnek.

A kisugárzás dettó. Mindenki hallott róla, sokan találkoztak is már a mindent elsöprő hatásával, de megfogalmazni senki sem tudja. Még a tudomány is megbicsaklik rajta, pontosan a leírhatatlansága miatt. És nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a nevetés, a jókedv az, ami megfogta. Fenét!

Ha a kisugárzást egy képzavarral élve a betegséghez hasonlítom, akkor a nevetés, a jókedv csak a betegség tünete. Akár jó diagnoszta vagyok, és érzékelem a látható tüneteket, akár nem, mindenképpen megfertőz, ha az én vevőegységem arra a hullámhosszra van kalibrálva, mint az adó, ahonnan a jeleket kapom. Minden fiú találkozott már ezer mosolygós, jókedvű lánnyal, de még csak nem is emlékszik rájuk, mert számára érdektelenek maradtak, nem hagytak nyomot benne. De a legtöbb fiú találkozni fog olyan lánnyal, aki tök mindegy, hogy mosolyog, vagy morcos, egy pillantása elég, hogy megroggyanjon a térd. De nem mindenkié! Mert mindenkinek mást jelent. Mesélhetek én, hogy az én feleségem a földkerekség legnagyszerűbb asszonya, akivel évtizedek óta töretlenül imádjuk egymást. Hiszen valószínűleg egy teljesen átlagos nő, de annyira belesimul az én öntőformámba, hogy számomra ő a tökély, s ezáltal valóban ő a földkerekség legnagyszerűbb asszonya.

És hogy mennyire fontos a kisugárzás? Mindennél fontosabb! A szerelem elmúlik, szokták mondani, s valóban ez a helyzet. De ha egy felnőtt, érett, tapasztalt házaspárban megvan a kisugárzás vonzereje, akkor fenntartható, újraéleszthető a szerelem, s valóra válik a holtomiglan-holtodiglan.