Úgy érzem tönkremegyek, nem tudom mi lesz velem. Hogy lehet ezt kibírni?

Mindig is egy társasági ember voltam, sportoltam, sok helyre jártam. Több társaságnak is kedvelt tagja vagyok, nem egy befordult otthonülős srácnak ismernek. 12-13 éves korom óta vágyok barátnőre, akkoriban próbálkoztam az első lányt elhívni sétálni, nem jött... Telltek az évek a gimnáziumban mindenkinek lett barátnője és én is próbálkoztam hátha nekem is lesz. Gimis évek alatt körülbelül három lányt szemeltem ki magamnak akik megtetszettek és úgy gondoltam lehet valami. Közülük egyel eljutottam addig, hogy két évnyi udvarlás, ajándékozás, kirándulás és egyéb dolgok után összejött, helyettem egy másik sráccal. Mindig is sportos, magas srác voltam, de mégis eljártam puszban edzeni, futni, hogy hátha jobb leszek a lányoknál. Nem lettem gyúrós konditöltelék, abba is hagytam, mert nulla eredménye lett, izmomzatom változott, csak más nem. Márkás ruhákat hordtam egész életemben, szóval így a felszínes dolgokat elég jól teljesítettem. Nem vagyok sem félénk, befordult, sem egy hangos egyén. Többnyire segítőkész, rendes ember vagyok ezt messzemenőkig tudnám részletezni, de itt nem szeretném. Vannak rossz tulajdonságaim is, de ahogy észlelem a környezetem elfogadja ezeket, nem kirívóak.

Gimi után jött az egyetem, nem görcsöltem a barátnő keresés miatt, gondoltam itt 100% és lesz valakim. Eljártam a népszerű szórakozó helyekre, egyetemi könyvtárba, sport kurzusokra, de semmi. Volt egyetlen randim ahova én hívtam a lányt, nem is feltétlen tetszett külsőre, de megfogott benne valami. Sajnos voltak akadályai, hogy összejöjjünk, így nem lett semmi. Nemrég egy lány szinte letámadott az ismerkedési szándékával a semmiből, beszélgettünk, ő sem volt az ideálom, de egy randiba belementem volna. Kerestem később, de válaszra sem méltatott és ő sem keresett. (Szerintem csak szexet akart akkor és ott, én meg ugye a randizáson agyaltam így keresett mást.)

Szóval itt vagyon huszon pár évesen, soha semmi közöm nem volt egy nőhöz sem. Sem egy csók, semmi. Szórakozó helyen nem is keresgélek már, nem mernék csókolózni ott senkivel, ha egymásba botlanánk mondjuk kicsit részegen, mert totál tapasztalatlan vagyok. Önbizalmam volt régen, néha mostanság is összekaparok valamennyit, de elég nehéz. Úgy érzem nem kellek senkinek. Szűz lányt esélytelen találnom ebben a korban aki képes lehet tolerálni a tapasztalatlanságom. Mind túl van már pár kapcsolaton és szexpartneren én meg még a kézfogáson izgulok. Nem tudok velem egy szinten levő lányt ebben a korban aki tetszik is. Reménytelennek érzem az egészet és tönkretesz. Félek, hogy belebetegszem.

Szexkapcsolat nem kell és prostihoz sem megyek, ezektől én többnek érzem magam és többet akarok. Elvileg a nőknek is több kell, de sorban azt látom, hogy mindet dugja valaki. Nahát náluk sincs kedvem kapcsolatot kezdeményezni, hogy huszan használgatták én meg majd vegyem feleségül.

Úgy érzem mindet megtettem azért, hogy boldolg lehessek, de eredménynek halvány jelét sem éltem át. Azt látom, hogy megint el fog tellni pár év, 25 leszek és könnyen lehet, hogy ez nem fog semmit sem változni. Jelenleg a remény megvan még bennem, de nem fog évekig tartani. Vagy felemésztem magam és a szervezetem kinyírja önmagát vagy feladom én. Nyomok egy Esc-et és ennyi volt...