Van bármennyi esélyem nála? Barátzónás, kifejtős kérdés.

Szóval még tavaly megismertem egy lányt. Illetve nem megismertem, hanem egészen egyszerűen felvettem Snapchaten. Először a külseje fogott meg: vékony testalkat és gyönyörű arc, amolyan "szerelem" első látásra. Írtam neki, és ami rögtön feltűnt, hogy végtelenül kedvesen válaszolt. Nem volt érdeklődő, de elutasító sem. Válaszolt mindenre, és nem csak egy-egy szóban. Az írásképe is tök rendben volt, értelmes lánynak tűnt. Utána jött egy félreértés (talán nem látta az üzenetemet), és nem válaszolt. Én pedig nem erőltettem a dolgot.

Idén kitettet egy képet, aminek kapcsán írtam neki. Ismét felfedeztem, hogy milyen aranyos lány. Felvettem Facebookon, visszaigazolt, és azóta ott beszélgetünk. A lényeg az, hogy mindig én kerestem. Ha nem írtam neki, egyszerűen nem beszéltünk. Meg úgy elég nyögvenyelősen ment az egész. Én kérdeztem, ő válaszolt, néha visszakérdezett. Szóval nem tűnt jónak.

Aztán egyszer felhívott. Ég és föld. Eleve annyira édes hangja van, meg a stílusa is nagyon tetszik. De ami igazán jó volt, hogy mennyire gördülékenyen ment a beszélgetés. Finoman utal rá (vagy lehet, hogy csak én éreztem annak), hogy nincs barátja. Későn este hívott, és órákat beszéltünk. Őt is meglepte, hogy hogy elszaladt az idő. Aznap este mosolyogva aludtam el.

Utána másnaptól ugyanaz volt, mint addig. Kicsit lassabb, enyhén vontatott írogatás. Este felhívtam, megint tök jól elbeszélgettünk. Beszélgettünk a fiúkról, mondta, hogy senki nem akar vele járni, meg a barátnője sokkal több fiút érdekel, és hogy ő sokkal szebb nála. Küldött képet róla, persze az én "kiszemeltem" ezerszer jobban néz ki, szerintem. Persze folyamatosan flörtölgetni próbáltam, de csak finoman; néha fogadta, néha elengedte a füle mellet. Igazából próbálom lazára venni a dolgot: bókolok, de nem istenítem, néha játékosan sértegetem kicsit. Ő is pont így csinál, persze bókok nélkül.

Aztán elutazott a barátnőivel; látta az üzenetemet, de nem válaszolt. Snapen (nem csak neki) néha küldözgettem képeket, néha magamról, vagy csak úgy a saját életemből. 1-2 napig semmi reakció. Gondoltam, hogy oké, vége.

Tegnap este írt, aztán felhívott. Majdnem kiugrottam a bőrömből, mert ilyen még soha nem volt, hogy ő keresett. Amúgy is ittam tegnap egy kicsit, jó hangulatom volt. Szóval beszélgettünk, az exekre terelődött a szó. Kérdeztem, hogy hány volt. Mondta, hogy nem mondja el, mert nem beszélnénk többet. :D Aztán végül elmondta, persze sok volt. Volt egy barátja, akibe nagyon szerelmes volt, neten ismerte meg, és nem volt egy nők kedvence típus, de neki nagyon bejött.Mondtam, hogy milyen szerencsés a srác... Állítása szerint nem volt egy éjszakása soha, és hónapok óta nincs senkije, pedig szeretne valakit.

Megkérdeztem (viccesen), hogy az elmúlt két hétben hány fiú hívta találkozni. Egy sem, mondja. Én meg: "én senkinek számítok?" Ilyen gonosz nevetés, és így elkezd számolni, hogy "akkor" hányan. Mondom, hogy inkább nem szeretném tudni, hogy ez miért számított nullának...

Aztán mondta, hogy fent van Tinderen, és csak ma hány match-e lett. De nem dicsekvésből, inkább csak olyan naivan, úgy éreztem. Aztán talán gonoszkodásból mutatott egy képet az egyik külföldi sportolóról, akivel match-e lett. Hát, az a típus, akire ránéz a magamfajta átlagos hím, és azt érzi, hogy tehet bármit, minden erőfeszítés felesleges. A kiszemeltem szavaival: "ő még neked is tetszene". Aztán mondta, hogy offolta, mert a gyerek fel akarta hívni a hotelszobájába. Oké.

Szóval így elég rossz hangulatban tértem nyugovóra. Nem tudom, hogy ez az utolsó "felvonás" csak az agyam húzására irányult, vagy tényleg ilyen kis naiv, és egészen egyszerűen megbeszélte velem a pasizós dolgait. Általában elég jó emberismerő vagyok, de most nem tudom megállapítani. Igazából realistaként arra hajlok, hogy egy ilyen lánynál semmi esélyem. De mégis ott van bennem egy kis remény, hogy talán mégis...

Szerintetek ennyi alapján van esélyem? Vagy ez egy tipikus barátzónás történet, és ne is reménykedjek.

Köszönöm annak, aki végigolvasta. Ha lesz ilyen! :D