Mi hiányozhatott a "kémiához"? Első szerelem, össze vagyok törve. (hosszú) 19/L

Nos, hát 19 éves lány vagyok, Azzal szeretném kezdeni, hogy tudom, nagyon-nagyon fiatal vagyok és rengeteg lehetőségem lesz még és biztos vagyok benne, hogy egyszer el fog jönni a nagy Ő, de sajnos jelenleg nagyon padlón vagyok.

Annak ellenére, hogy már volt 2 viszonylag komolyabb párkapcsolatom és még sok randizgatásos-flörtölős időszakom, úgy érzem, most vagyok életemben először úgy igazán szerelmes. Nagyon intenzív és mély érzés.

A konkrét történet úgy indult, hogy megismerkedtem a sráccal, nagyon jól indult minden. Az első pár találkozó is olyan csodás volt, hogy most is könny szökik a szemembe, ha ezekre gondolok. Érezhetően tetszettem neki és leste minden mozdulatomat, előzékeny volt, udvarolt, de nem olyan gusztustalanul nyomulósan. Tetszett, hogy picit konzervatív hozzáállása van a csajozáshoz, tehát nem az a típus, aki minden héten más lánnyal bújik ágyba (mondjuk komoly kapcsolatot is keres). A talikat végigbeszéltük, tudtunk nagyon komoly témákról is beszélgetni, de poénkodni is. Sok volt a közös témánk (annak ellenére, hogy teljesen mást tanulunk és más hobbijaink vannak), és a legtöbb dologban egyet is értettünk, hasonlóan láttuk a dolgokat.

Aztán pár randi után megváltozott. Kevesebbet keresett, kevesebbet írt, már nagy éreztem, hogy annyira érdeklődő lenne és imponálni szeretne. Mivel én belehabarodtam, felhoztam a témát, hogy ezt érzem. Mondta, hogy nem akar hazudni, szándékosan vett vissza, mert úgy érzi, benne egyelőre baráti szeretet alakult csak ki, de neki kell egy kis idő átgondolni a dolgokat. Először azt is felhozta, hogy részben azért is érez is, mert a testi kommunikációm ezt váltotta ki belőle. Nagyon zavarban voltam, és mikor megölelt, az is kicsit bénácskára sikerült, illetve még felhozott további 3-4 dolgot is, ami a nonverbális kommunikációmban zavarta (pl. mikor a padra leültünk, állítása szerint messze ültem tőle)

A következő (és egyben utolsó) 2 talit én kezdeményeztem, úgy éreztem, ha én szúrtam el, akkor picit átveszem a kezdeményezés szerepét. Viszont ezeken abszolút nem közeledett már semmilyen módon, noha az utolsó előttin kétszer én öleltem meg, odabújtam hozzá, de azt is olyan furán fogadta. Az utolsó talin próbáltam vele szemezni, rámosolyogni, de teljesen kitért bármi nemű flörtölés elől. Összetörtem.

Ekkor felhoztam, hogy sajnos nem igazán éreztem benne a változást, hogy átalakulnának benne az érzések.

Na, itt jön a kérdésem lényege. :) Ezután leírta, hogy sajnos úgy érzi, nem akar tőlem többet, mert baráti szeretet alakult ki benne és valami plusz erő hiányzik kettőnk között. Azt hangsúlyozta, hogy ne érezzem, hogy ez az én hibám, mert ő mindig nagyon jól érezte magát velem, aranyosnak, kedvesnek és nem mellesleg szépnek is tart, leírta, hogy tetszem is neki. Mikor mondtam neki, hogy akkor zárjuk le, akkor mintha kiskaput fenntartani kívánván, azt mondta, hogy ezt ne kezeljük ilyen mereven (?!). Meg mondta, hogy nem szeretné megszüntetni köztünk a kommunikációt, mert tényleg megkedvelt.

Annyira nem tudom elképzelni, hogy mi hiányozhatott a "kémiához". Különösen azért fáj az egész, mert az első pár hetes beszélgetéseink és az első pár talin úgy éreztem, részéről is megvan, teljesen úgy éreztette velem. Ezért nagy pofára esés ez. :(

Teljesen megvolt köztünk az összhang, sokszor egymás szájából vettük ki a szót, annyira egyre tudtunk gondolni. Meg tudtuk a másikat nevettetni (én is őt, pedig én nem vagyok az a poéncsászárnő, de mégis olyan jókat kacagott 1-1 megszólalásomon). Tetszettem is neki, ezt le is írta és sokszor dicsért, meg néha csak random mondta, hogy épp a faces képeimet nézegeti és mennyire tetszik neki ez meg az a kép. A testemért is odavolt (én is meg vagyok vele elégedve), tehát minden passzolt. És mégse. Ennél az "elválásnál" kb csak azt hangoztatta, hogy én milyen jó teremtés vagyok, külsőre-belsőre is tökéletes, nincs velem semmi gond. Ezért fáj nagyon, ezért se értem, hogy mégis mi hiányzott.

Szerintetek ilyen helyzetben mégis mi hiányozhatott ahhoz, hogy a szikra kipattanjon? (ami mintha az elején meglett volna).

Köszönöm annak, aki végigolvasta. Baromi hosszú lett, de egyfelől jó érzés is volt ezt kiírni magamból, másrészt a kérdéshez így árnyaltabb képet adtam nektek a témáról. Szóval köszi tényleg annak, aki végigolvasta és a válaszaitokat, tapasztalataitokat is! :)