A modern feminizmus vagy inkább a média felületei felelősek a megváltozott párkeresési igények miatt? Vagy mitől torzul ma a fiatalok értékítélete ismerkedésnél?

Ezért mi férfiak is nagyban felelősek vagyunk.

Ha nem hosszú tömött sorokban állnánk sorba a punciért a lányok sem gondolnák azt, hogy úgyis mindig jön egy még jobb.

"Tudom lehet nevelés kérdése is,a 60-as években is aki tehette jómódú férfihoz adta a lányát a hozomány miatt. "

Az egész történelmben. Sőt, méginkább, mert akkor a nők nem dolgoztak.

A feminizmusba pedig pont nem fér bele, hogy eltartsák a nőt, hanem ő is saját karriert épít.

Sajnos, amíg a férfiak nem tudnak gyereket szülni és szoptatni, addig nekik kell olyan jövedelemmel rendelkezniük, amiből meg tud élni a család, amíg a nő a kicsi babával otthon van.

Nem dolgoztak a nők? Hanem mit csináltak :D

A zsellérlányok, cselédlányok, szolgálók, dajkák, bábák, boltoslányok, társalkodónők, tanítónők, mosónők, gyárimunkáslányok mi a szart csináltak ha nem dolgoztak?

A feminizmus eredetileg arról szólt,hogy a nők is szavazhatnak,dolgozhatnak és egyéb mást is csinálhatnak,mint a férfiak.Nem arról,hogy nekik mindent el kell nézni,csak mert puncijuk van.

Van,aki otthonról azt látja,hogy az anyja kifog egy balekot és eltartatja vele magát,rassztól függetlenül.Valakit meg nem neveltek arra,hogy a saját ura legyen és kényelmesebb,ha eltartják.Na meg a médiából ez ömlik és sokan azt hiszik,ezt így kell csinálni.Hála annak,hogy nem nevelik őket.

Szerintem a gond a neveltetésben van. Nem csak a nők esetében, úgy amúgy. Olyan szinten elkényeztetik és pénzzel szeretik a gyereket, hogy nem is érdekli más, abban méri a törődést. A szülők elkezdtek orrba-szájba melózni, megy a gyerek idejekorán közösségbe, holott bőven az anyja mellett lenne még a helye, ott a kortársak mutogatják neki a cuccaikat, be kell illeszkednie, követnie kell a trendeket. Túl hamar lesznek a kortársak a társak az anya helyett, a szülő meg mit tehet, ha nincs ideje és nem akarja szomorúnak látni a gyerekét? Mindent megvesz neki és alárak, hogy a többiekkel tartsa az iramot és legyenek barátai. Mert akinek menő cucca van, annak vannak. Anya meg akkor ér haza, mikor alszom, akkor meg ki a fsz szeressen és fogadjon el, ha nem a kortársak meg az idegenek?

Szerintem alapvetően hiányzik a szülői szeretet, kontroll és az, hogy valaki kicsit keményebben álljon a gyerekéhez és megtanítsa harcolni. És ez főleg a lányoknál brutálisan jelen van, a fiúknak kicsit más a természete gyerekkorban. (Szakgyakon volt nekünk ovis megfigyelés, láttam ezt-azt...) Illetve még részben a magam példájával is alá tudom támasztani ezt. Édesanyám nagyon sokáig maradt mellettem és csak egy évet jártam óvodába. Kaptam én is ezt-azt, de megvolt a mi kis "gazdaságunk" otthon, megvolt, hogy ki kellett várni dolgokat, pirospontokat kellett szerezni egy játékomért és nem azzal szerettek, hanem tényleg kaptam halom ölelést, puszit, megértést feltételek nélkül, minden érzelmemet megoszthattam édesanyámmal, velem játszott, figyelt rám és nem volt szükségem arra, hogy idegen gyerekek legyenek az elsődleges társak, csak akkor, mikor erre megértem, ami úgy óvodáskor közepe-vége. És érdekes módon soha nem fordult meg a fejemben még, hogy ne szerelemből válasszak majd párt, vagy bármit nézzek rajta, ami a vagyona. Soha rá sem kérdeztem, olyannyira nem volt fogalmam erről a ki.szott anyagiasságról, hogy az utóbbi években képedtem el, hogy néhány nő mennyire hercegnőként viselkedik és van képe kimondani, hogy neki bármi is jár, amiért nem maga küzdött meg.

Holott azért bennem is van csepp feminizmus, mert ki nem állhatom, ha valaki nem kezel egyenrangúként és úgymond babázik velem, mert én nő vagyok, aki elvileg nem képes eltartani majd magát és nem is kell neki, hisz ott az erős férfi, csak jól kell benyalni valahova magad, meg csininek lenni. Belém azt nevelték, hogy senkire sincs szükségem és bármit elérhetek magamtól, ami anyagi dolog, a társak meg a társaságért és a szeretetért kellenek. Mondjuk lehet, hogy az is közrejátszott, hogy rólam pár hónapig azt hitték, fiú leszek és nagyon beleélték magukat... :D Szóval közöm sem volt ahhoz a rózsaszín, babás világhoz, amihez a legtöbb lánynak, meg nem is vágytam rá, emlékszem, mesélték is még nekem hogy nem szerettem hercegnősdit játszani sem utána, mert mindig elszégyelltem magam, hogy kiszolgálnak.

A másik, a szülői minta. Szerelemgyerek voltam. A szüleimen mindig láttam, hogy meglennének egymás nélkül is anyagiak nélkül és nincsenek egymásra utalva, csak azért vannak együtt, mert szeretik egymást, meg mert én vagyok. Szerintem ez is fontos, pontosabban az, hogy milyen az anya, mit enged meg az apával szemben a gyerek előtt, milyen a szülők viszonya (ki hordja a nadrágot, ki mennyire alárendelt vagy egyenrangú).

Aki az ismeretségi körömben a pénzre megy rá nagyon, meg ilyen ki ha nem én nő, az vagy magára lett hagyva gyerekként, vagy nem azzal szerették, amivel kellett volna, hanem kajával, ruhákkal, tárgyakkal és pénzzel. Vagy korán otthagyta az apa őket, az anyának meg nyilván minden a munkáról és a jó férjtalálásról szólt. Elég gyakori ez is.

Szerintem ez a baj, jobb ötletem legalábbis nincs.

A feminizmussal meg az a baj, hogy kb 20-30 éve érte el az egészséges szintet Európában. Akkor voltunk egyenrangúak, most meg pofátlanul egyenlőbbek vagyunk az egyenlőknél és pár nősténytársamnak meg ez sem elég, meg még nekiáll azon hisztizni, hogy milyen felirat van a majonézen... Rendben, hogy másnak még mindig nincsenek jogai rendesen az iszlám országokban, de komolyan szánalmasnak tartom, hogy európai nők vinnyognak és akarnak már-már szolgát férj helyett... Szánalmas.