Ti nem érzitek, hogy randizáskor manapság mintha már egy láthatatlan szabálykönyvet kéne követni, és ez elveszi az egésznek a varázsát?

Minden apró dologra figyelni kell - ne legyél túl rámenős, de túl passzív sem; ne add ki magad mindjárt az elején, legyél titokzatos; ne utalgass a szexre első randin; ne legyél túl jófiú, de túl rosszfiú sem; ügyelj arra, hogy mindkét fél egyforma arányban vegye ki a részét a társalgásból; ne lógj folyton a nőn - kicsit nyomulj, aztán hanyagold, aztán megint nyomulj; legyél humoros, de ne vidd túlzásba... még hosszan lehetne sorolni az íratlan szabályok tömkelegét.

Persze az lenne az igazi, ha mindezek jönnének maguktól, de kevés olyan ember van, aki profi módon rá tud érezni a dolgok helyességére a randevúkon. Aki meg folyamatosan azon agyal, hogy minden szabályt betartson, hogy aztán a randit majd siker koronázza, az emiatt nem tud feloldódni és egy erőltetett izé lesz az egészből. Pedig olyan jó érzés ilyenkor egy kicsit szárnyalni és sodródni, kikapcsolni a külvilágot és átadni magunkat az érzelmeknek. De nehéz, mert hol erre kell figyelni, hol arra...

Ti nem érzitek ezt? Hogy randin a fejetek felett lebeg egy képzeletbeli szabálykönyv a passzusaival, hogy "ezt így csináld, ezt úgy, ilyen legyél, ilyen ne legyél". Hogy lehet így ismerkedni és legfőképpen: hogy lehet szerelembe esni?

Mit gondoltok erről?