Mit gondoltok, mi okozza, ezt a sok "társkeresési problémát"?

,, ráadásul rengeteg nő szereti, ha irányítják, vágynak egy erős, magabiztos férfira, biztonságérzet, stb. Hát mi ez, ha nem dominancia?"

De ha egyre kevesebb a családfenntartó, nőknél (diplomás) többet kereső férfi, akkor nehéz ennyi elvárást támasztani a férfiak felé. Ő is is legyen diplomás (egyre kevesebb a diplomás férfi), keressen nálam többet. Ebből pedig a nők nem nagyon engednek. Ezért a férfiaknak csak kis részük találja meg a mai világban a párját. Nem véletlen van annyi 40 es szingli férfi.

"Mit gondoltok, mi okozza, ezt a sok "társkeresési problémát"?"

1 - a nők elmebeteg (külsőségek szerinti)válogatása

2 - a nőket becsapta a feminizmus-emancipáció

3 - mindkét nem vetít, nem létező képet mutat magáról.

4 - felgyorsult, értékeket semmibe vevő (el nem ismerő) élet

5 - a relativizmus, egoizmus elterjedése

38f szingli, nem szűz (de ez mindegy is)

Még egy statisztikai felmérést végző "rendes srác", aki már történelmi f_szságokat is kitalál csak hogy igazolja, hogy nem vele van a baj, hanem a csúnya, gonosz, pénzéhes, "férfiak felett domináló" nőkkel, akik nem állnak szóba vele.

Felálltam és megtapsoltalak! Hajrá Tigris! :)

Aqer!

Milyen az élet 38 éves szingliként? Én még csak szeptember végén 33 leszek, de már most őrülök meg. 38 évesként lehet fejbe lövöm magam. Igaz én egy megcsaláson és szakításon vagyok túl 8 hónapja, azóta nem térek magamhoz, a barátnőm óta. Rémes.

Átlagosan nézve (ezzel természetesen nem mindenkit értve, tehát ne érts félre) a nők jobban tudnak küzdeni. Ez evolúciós dolog, ha valamit folyamatosan nyomsz el, meg kell tanulnia jobban küzdeni, különben nem marad életben.

Gyakorlatilag ez történt, a férfi nem alanyi jogon képzelte el a dominanciáját, és erőszakkal érte el az "erősebbik nem" címét. Ezt másképp nem lehetett úgymond megfordítani, mint hasonlóan törtető, erőszakos lázadással. Na most, ha logikusan nézed, a nők az elnyomásból kiharcolták maguknak az egyenlőséget, tehát ők is megkapták a lehetőségeket, hogy tanuljanak, dolgozzanak, verseny szinten sportoljanak stb. Egy lányba kiskorától kezdve azt sulykolják, hogy ő a gyengébbik nem, a hercegnőcske, blablabla, a férfi meg férfi, így született, semmit nem tesz, már ő lesz a dominánsabb.

Pszichológiai szempontból ez simán eredményezheti azt szerintem, hogy a nő már csak azért is rá akar cáfolni, hogy ő van olyan kva kemény, mint a férfi, aki ugye nem tanult küzdeni, hisz már alapból megkapta ezt a címet. És így eltolódtak odáig a dolgok, hogy a nők már sokkal tökösebbek, mint a férfiak (továbbra is átlagolva beszélek, és nem mindenkire gondolok), és a férfiak - mivel nem tudják hogy küzdjenek ez ellen - inkább hárítanak, hogy a nők elvárásaik túl nagyok, mert gondolom egot sértő dolog lenne beismerni, hogy képtelenek annyit elérni, mint az a nő. Így aztán nem nagyon találkozik ez a kettő elvárás egymással, mivel a férfiak összetartóbbak, és inkább támogatják egymást, akkor is, ha látják, hogy a barátjuk egy csődtömeg, és nem segítenek neki a fejlődésben. A nők viszont még a barátnőikkel is rivalizálnak és versenyeznek, tehát még egymást is a folyamatos fejlődésre és küzdelemre ösztönzik, nem arra, hogy beletörődjenek egy állapotba, főleg nem akkor, ha azzal elégedetlenek.

Ezt persze a végtelenségig lehetne pedzegetni, és rengeteg külső tényező befolyásolja még ezt, de nagy vonalakban szerintem ezek rendkívül sokat számítanak.

Én 26 vagyok, lány, nem szűz, és öt éves kapcsolatom van.

"Aqer!

Milyen az élet 38 éves szingliként? Én még csak szeptember végén 33 leszek, de már most őrülök meg. 38 évesként lehet fejbe lövöm magam. Igaz én egy megcsaláson és szakításon vagyok túl 8 hónapja, azóta nem térek magamhoz, a barátnőm óta. Rémes."

én lelki ráknak hívom. egyre fájdalmasabb. ahogy idősödsz, úgy jössz rá az élet lényegére, a szeretetre, és ha pont az hiányzik az életetből (nem kellesz senkinek) akkor semmi nem kompenzálhatja. a céljaid-vágyaid-álmaid-terveid nem szeretnek téged.

azt látom, h a szinglik csak menekülnek a fájdalmuk elől. én nem. nincs is hova. legyen hobbim, mondják. az szeretni fog? ennyi a lényeg. nemcsak kapni szeretnék, adni is. de egyik sem valósul meg a szingliségben-társtalanságban.

persze más egyedülállónak lenni 18 és más 38 évesen.

a társat semmi nem kompenzálhatja. semmi. komolyan. nélküle hamvába holt minden.

Aqer.

Ezt érzem én is. Hiába tanácsolják, legyenek barátaid, hobbid, kutyád, egész napos munkád. De ez nem fog szeretetet adni. A barátok eltávolodnak, ahogy kapcsolatuk, családjuk lesz, mind. Ezt megtapasztaltam. Max a gyerekkori barátok kitartóbbak. Az amcsi filmekre mindig irigykedem, ahogy 3-an, 4-en a 40 körüli barátok hetente összeülnek dumálni. Ez nálunk ritka. A legtöbb ilyen házas ember, a hétvégén megy a feleségével kirándulni, családot látogatni. Nem nagyon foglalkoznak haverokkal. Nekem mind a 3 jó barátomnak van párja, azóta le sem nagyon tojnak. A kutya jó dolog, hűséges, nem ver át, nem csal meg. De nem tudod neki a lelki bajaidat elmesélni, nem fog felvakarni a padlóról, ha cudar napod volt. A hobbik sem adnak szeretetet. Este nincs akihez odabújj. Ez 30-as ként hatványozottan rossz, 40 felett meg még rosszabb. Én már kezdek begolyózni. Erre mondják a nők (akiknek bármikor lehet pasijuk, vagy van is folyton), hogy ne nyivákolj itt, mint egy lány. De az a gond, hogy ezek az emberek nem érzik bele magukat a másik gondjába, bajába.

"De az a gond, hogy ezek az emberek nem érzik bele magukat a másik gondjába, bajába."

és még le is néznek miatta