Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti milyen gyakran szoktatok lelkizni a kapcsolatotokban?
Van még a mai komor világban igény arra, hogy beszéljünk az érzéseinkről a párunknak?
Lányok, nők, mit tapasztaltok, a barátotok, férjetek mennyire vevő a nagyon lelkis hangvételű beszélgetésekre? Hajlandóak megnyílni, vevők rá, vagy teljesen elzárkóznak tőle és ha ilyen irányba megy a dolog, terelni kezdenek?
Vagy manapság pont a férfiak a lelkisebbek és a nők kevésbé? Hogy álltok ehhez a témához a párotokkal?
„a férfiak genetikailag alkalmatlanok a mélyenszántó pszichés kutakodásra.”
Szamárság! Én, teljes életet élő, egészséges pasiként a családommal, stabil kapcsolatomban, a barátaimmal megosztom a magánéleti gondolataimat és elvárom ebben a körben a kölcsönös igényt az őszinte kitárulkozásra. Nők körében keverik a pletykálkodás és a lelkizés fogalmát, amelyek olyan távol vannak egymástól, mint az egyház és a fegyház.
Amilyen gyakran ránk jön. Volt, hogy 3 hónapig nem éreztük szükségét, de olyan is volt, hogy két héten át minden másnap egymás vállán bőgtünk.
Ha nincs gondunk, külön nem generálunk csak azért, hogy meglegyen a lelkizés, de mindketten tudjuk, hogy elmondhatjuk egymásnak minden gondolatunkat/érzésünket. A párom teljesen vevő erre, sokszor ő kezdeményezi, és mer előttem sírni is.
Amíg együtt voltam a barátommal sosem lelkiztünk, kicsit zárkózott voltam, nem mertem elmondani a nagyon mély gondolataimat.
Aztán nemrég egy ferde este alkalmával kettesben maradtunk immár az exemmel, és hatalmasat lelkiztünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!