Ti milyen gyakran szoktatok lelkizni a kapcsolatotokban?

Most nincs párom, de az előző hajlandó volt. Ők is emberek, nem csak a nők. És általában ha keménykednek, az is a társadalmi elvárások miatt van (lásd: "egy férfi nem sír"). Ami így rendben is van, nyilván mások előtt én is másképp viselkedek. De én igyekeztem egy olyan társaságot biztosítani a volt páromnak, ahol nem kell attól tartania, hogy ő csak kemény férfiként van elfogadva. Azt már bizonyította, hogy az, amíg összeszoktunk.:)

Nem szeretem a rinyálást, de ő nem olyan. A lelkizés az más. És ehhez kell az egy embernek, hogy ne kelljen semmi miatt félnie. Sosem féltékenykedtem(úgy értve, hogy nem kellett attól félnie, hogy le lesz üvöltve, ha egy nővel beszél vagy hogy nyomozok utána vagy hasonlók), sosem gyanakodtam össze-vissza alaptalanul, sosem fenyegettem azzal, hogy otthagyom, vagy nehezteltem rá az őszintesége miatt. Nehéz néha ez, de szerintem megéri, mert így tud valaki igazán megnyílni. És nagyon jól esett, hogy bizalmasan beavatott minden apró vagy nagy, racionális vagy őrült álmába, félelmébe, gondolatába...

Nyilván a férfi tetszett meg benne. Ez nálam így van mindig. De az emberbe szeretek bele és a lelkizés pont ezt az embert hozta ki belőle. A vége az ilyeneknek általában az lesz, hogy mintha közelebb kerülnénk egymáshoz és jobban tisztelnénk egymást. Nem csak meghallgatom és faggatom dolgokról (pont az a pláne benne, hogy ő akarta mondani magától), hanem tényleg érdekelt és tényleg benne tudtam lenni abban a lelkesedésben vagy érzelmekben, amikkel ő beszélt.

Mi elég gyakran szoktunk.

Mondjuk nekem kell is, mert elég negatív tudok lenni, de nagyon sokat segít, ha megoszthatom a párommal, hogy mi bánt, és ő segít. Természetesen ugyanezt megteszem érte.

21/L

nem szoktunk, kimondottan utálom az ilyen dolgokat

22l