Veletek is volt olyan hogy minden kapcsolatotokban elmúlt a szerelem és új kapcsolatba kezdtetek de ott is szintén majd rájöttetek nem kell ezért társ mert csak fájdalmat okoztok mindegyik párotoknak?

Az a normális ha elmúlik a kezdeti nagy szerelem, az alakul át jó esetben mássá, egy mélyebb érzelemmé. Így fejlődik a kapcsolat.

Az a gond, hogy sokan az a kezdeti felfokozott érzelmi állapotot kergetik, mikor az elmúlik, keresnek másikat. Ezt valaki kinövi, és megérik egy komoly kapcsolatra, ami minőségibb, van aki nem.

A szerelem egy párkapcsolat végső értelme, az csak egy állapot és normális hogy nem áll örökre fent.

Akik együtt vannak párok évtizedes távokon, azok képesek voltak elfelejteni hogy nem a falkaparós, rózsaszín ködös, őrülten kívános szerelem az élet értelme.

A szerelem egy idő után teljesen normális módon átalakul családi szeretetté. Ezt kéne rengeteg embernek megértenie. A szüleim együtt vannak bő 25 éve és apum is mesélte, hogy az állatias szerelem és érzelmek idővel normális, hogy átalakulnak egy tartósabb, megtartóbb dologgá, amikor valami CÉLt is találnak az emberek a kapcsolatuk számára.

Ez a cél pedig általában a gyerekvállalás és a család. Egy szerelem bőven eltarthat 3-5 évig, de ha annak a végén nincs valami, amivé átalakulhatna, továbbfejlődhetne (mert a felek nem fogják fel hogy ennek így kell lennie) vagy nincs gyerek, akkor véget ér. Sokszor egymás bántásával, mert valaki mindig előbb szeret ki, mint a másik.

Azoknál a pároknál akiket ismertek és akik legalább 10 éve együtt vannak, hány százaléknak van gyereke és hány százaléknak nincs?

24/f

3:

De hülye vagyok. Tökéletesen leírtam a gondolataim, erre pont az első mondat elején követek el egy hibát. Szóval:

"A szerelem NEM egy párkapcsolat végső értelme, az csak egy állapot és normális hogy nem áll örökre fent."