Miért gondolja a pasik jó része, hogy egy kapcsolatban csak annyi a dolga, hogy hozza haza a pénzt?

Vannak ilyenek, ez az ő dolguk, és ilyenekkel nekem sincs dolgom.

Én úgy nőttem fel, hogy a szüleim mindketten dolgoztak, a nulláról közösen felépítették a közös életüket, otthon is közös volt a háztartás, a gyereknevelés, nekem ez vált természetessé, és olyan társat szeretnék, aki számára ez ugyanígy természetes.

10-es: XD És akkor ő mit csinálna egész nap? Ülne a fotelben és az elhízott hasát vakargatná, vagy mi? :D XD

Most komolyan. A 10 millió csóró országában szerintem luxus hazabasszarintani a zasszonyt azzal, hogy majd el lesz tartva. Egész egyszerűen nem éri meg, ha csak nem minimum 6-700 ezret visz haza tisztán. Namost nézzük meg, hogy hányan állnak így. Egyébként pedig ha már ennyit keres, akkor lehet takinénit hívni hetente egyszer, rendszeresen bébiszittyót, meg kaját rendelni minden nap, és akkor a zasszony se lesz olyan lestrapált. Kondibérlet és rendszeres wellness is bele kell hogy férjen mindkettőnek. Na ha ezek megvannak, akkor azt mondom, hogy megéri otthon maradni, de ha nem, akkor szépen irány a munka gyerek jellemétől függően 1, max. 2 év múlva, a teljes kiszolgálást meg el lehet felejteni. Nem vagyok hülye, hogy anyagilag kiszolgáltatom magam, aztán meg szépen elválnak tőlem, mert már nem vagyok a régi. Lófüttyöt.

Szóval akinek ilyen elvárásai vannak, és előre tudom, azt szépen leépítem a p!cs@ba, ha pedig menet közben derül ki, akkor mielőbb intézményesítem a gyereket, és szépen elkezdek függetlenedni.

13-mas, nem, nem kell, hogy csak az ő dolga legyen a háztartás. Szépen mindent meg kell osztani, különben minek van férfi a családban? Biztos nem azért, hogy a pénzt hazalapátolja, amit amúgy sem tesz meg, mert nincs lehetősége. Lehet mosogatni, vasalni meg szaros pelenkát cserélni. Ha másért nem is, de már csak elvből is.

Ha nem tetszik, el lehet válni, és egy másik cselédet keresni.

Én amellett, hogy alapvetően a "mindkét fél dolgozik, és közös a házimunka"-féle hozzáállás támogatója vagyok, de alapvetően nem gondolom azt gépiesebbnek vagy rosszabbnak, ha úgy osztják fel alapvetően a dolgokat, hogy apa dolgozik, anya htb... mert tulajdonképpen az én életvitelem és az övék is egy előre leírt/megbeszélt megállapodás.

Én csak tényleg a szélsőséges verziót nem bírom, amikor apu még cska be sem segít anyunak, amikor a gyerek trappol a lakásban sáros cipővel, és anyu kergeti, de közben a húsra is kell figyelni... hanem elégedetten sörözik és nézi a meccset, és a gyerek anyudóga.