A szexkapcsolatot tulajdonképpen korunk megkeseredett, csalódott embere hívta életre?

Elég ócska kifogás ezzel takarózni, hogy "jaj, nagyot csalódtam" stb. Mindenki csalódott már, égette meg magát, mégse kefél mind össze-vissza szexkapcsolat címszóval.

Az én szememben ez nem magyarázat. Hozzá kell tennem, amíg engem nem érint, mindenki azt csinál, amit akar, de nem kell reklámozni, meg így mártírkodni, mert viszket.

Nem tudom.

Nekem nem volt csunya szakitasom. Mindig en szakitottam.

De ha tetszik egy srac pl a szomszed lakasbol de nem akarok vele jarni, dugni attol meg akarok vele :D

Nem. Egyszerűen arról van szó, hogy az ember mindenben keresi a kényelmet. A párkeresés pedig egy kényelmetlen állapot. Óriási érzelmi viharok borzolják a kedélyeket, őrült remény, hatalmas pofára esés, szerelem, kiábrándulás, stb. És utána sincs vége, hiszen megtartani sokkal nehezebb valakit, mint megszerezni.

A szexkapcsolatban mindezektől mentesül az ember.

Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy minden, ami kényelmes, hosszútávon kemény ráfizetéssel jár.

Nem a megkeseredett, hanem a végtelenül individualista, és felelősséget semmiképpen vállalni nem akaró.

A szexkapcsolat azt jelenti, hogy elveszem egy kapcsolatból azt, amire szükségem van, de semmi egyéb nem kell, ami nehézséget jelent (legyen szó arról, hogy a másik éppen rosszkedvű, beteg, bármi gondja van, vagy csak arról, hogy a párja mellett az ember nem csinálhatja mindig csak azt, amihez kedve van).

Szerintem két ember megegyezik, hogy csak ennyi kell egymásból, és kész. Nem hinném, hogy keserű, aki élvezi a szexet.

(Szűzként mondom.)

A szerelmet semmi nem fogja helyettesíteni, legfeljebb szerelmünk tárgya fog változni ha elérhetőek lesznek az emberszabású robotok.

Szexkapcsolatban meg nagyon kevesen bírják huzamosabb ideig, mindenki vágyik az intimitásra, odaadásra-elfogadásra, biztonságra.