Vannak még olyan nők (biztosan, de szerintem ritka), akik nem hazudnak, mint a vízfolyás?

Nem akarlak elkeseríteni, de mindenki hazudik, férfi, nő, egyaránt. Érdekből, kényelemből, önvédelemből. Te is, én is. Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az sokat fog még csalódni az életben.

Nem olvastam végig, de ezen megakadt a szemem: "mélyek az érzéseim, rá 1 hónap múlva már nem vagyok biztos az érzéseimben..."

Ebben mi a hazugság? Tegnap úgy érezte, mélyek az érzelmei, mára nem biztos benne. Változott. Vagy ő, vagy te, kiderült, hogy másnak képzelt, vagy másnak mutattad magad (hazudtál), ezt nem tudhatjuk. A lényeg, hogy megváltoztak az érzései irányodban, és ezt baromi őszintén közölte is veled.

Most nagyon őszintén! Te még soha nem voltál úgy a 32 éved alatt, hogy valaki nagyon tetszett, nagyon bírtad, aztán ahogy kezdted megismerni, rájöttél, hogy mégsem olyan, mint amilyennek először gondoltad? Ez teljesen természetes folyamat, elképzelünk valamit, csalódunk, okulunk belőle. Emiatt a másikat hibáztatni, hazugsággal, hátbatámadással vádolni csacsiság.

Nemtől függetlenül hazug a legtöbb ember.

Semmit ne végy készpénznek amit mást mond, amíg nincs rá bizonyíték. És ott is objektív bizonyíték, mivel könnyű hamisítani egyet.

Az a baj, hogy 32 évesen még naiv vagy.

Itt az ideje felébredned.

Amiket te leírtál példának, azokat férfiak is csinálják. Nekem meg pasik hazudtak, most akkor én is járjak ide kérdéseket kiírni, amik csak arra vannak, hogy rinyáljak? (Most komolyan... a fő kérdést meg is válaszoltad a zárójelben, a leírás csak hiszti. Ez nem is kérdés, csak provokáció.)

Persze, nyilván rossz dolog a hazugság, és vannak emberek, akik igyekeznek kerülni, de NEM LEHET mindig 100%-osan őszintének lenni.

Vagy te még sose hazudtál? Soha?

(Tényleg érdekel a válasz, nem költői kérdés)

Ahogy írták mások is, férfiak, nők is hazudnak. De lehet tenni ellene.

Én büszke vagyok a barátnőmre, aki nagyon őszinte. Ez volt az egyik olyan tulajdonsága, amiért beleszerettem. Sikerült olyan kapcsolatot kialakítanunk, hogy bízunk egymásban és nincs okunk hazudni a másiknak. Aktívan teszünk azért, hogy a másiknak ne legyen oka kételkedni, és cserébe nem is feltételezünk hazugságot. Nincsenek elvárások, nincs ellenőrzés, nyomozás, titkolózás. Ezt lehet naivitásnak is nevezni, de szerintem nem az. Ez egy szándékosan vállalt sebezhetőség a jó kapcsolat érdekében.

Szóval szerintem egy kapcsolatban nem felvértezni kell magunkat a másik ellen, hátha egyszer hátba szúr (nem is értem, mi értelme egy ilyen kapcsolatnak), hanem olyan nyílt és őszinte viszonyra törekedni, ahol a problémák már sokkal előbb megoldódnak, minthogy hátbaszurkálásig fajulna a helyzet. Nekünk egyelőre működik és nem is tudok elképzelni mást.