Hölgyek, szeretitek, ha hercegnőként bánnak veletek a férfiak?

#14

Vannak, csak ha egy férfi így bánik egy nővel, akkor "nem igazi férfi". Tapasztalat :)

Szerintem van egy nagyon vékony határvonal az ízlésesen romantikus és a tolakodóan nyálas viselkedés között. Az utóbbit nem preferálom, mert nem szeretem a giccset, csicsát, nyálasságot, túlféltést, és azt sem szeretem, ha úgy kezelnek, mintha a férfi nélkül nem lennék képes semmit sem megcsinálni / állandó "megsegítésre" lenne szükségem, kvázi gyerekszintre levisznek. Utóbbi dolgokat úgy értem, hogy az nekem zavaró, ha a cipőmet nem tudnám egyedül bekötni, mert odaugrana a férfi, hogy jaj, ő azt is beköti nekem. Lehet, ezt az hozza magával, hogy dolgozó nő vagyok, lehet, hogy személyiség, nem tudom.

Szóval az nekem pl. taszító, ha mindent helyettem akar megcsinálni, minden csip-csup "veszélytől" véd, és hülyét kapok a rózsaszirommal beszórt ágyikótól meg a nyálas, erőltetett versikéktől.

Ellenben az fontos, hogy különlegesnek érezzem magam. De ott nekem az is bőven jó / elég / tökéletes, hogy meglepetésből hoz nekem valami nyalánkságot, ha lemegy vásárolni. Vagy szülinapomra valami nagyon eltalált ajándékot ad, amiből látom, hogy ismer. Hogy, ha nem élünk még együtt, hazakísér program után, még ha neki kitérő is. Hogy szervez közös programokat.