Valóban bele lehet betegedni abba, hogy az ember nem talál társat, főleg hogy emellett még más szerencsétlenségek is érik?

Ha téged ez ennyire zavar, tégy ellene. (járj el pl. ismerkedni, koncertekre, fesztiválra, önkénteskedni, túrázni, sportrendezvényekre, stb. egy haveroddal)

Vagy próbáld másképp felfogni: nem véletlenül alakult így, mindenkinek megvan a másik fele, csak idő kérdése és te is megtalálod.

Addig is próbáld magad kikúralni a bajokból, a lelked is, hogy ha valóban jön Ő, megakadjon rajtad a szeme, és ne akkor kelljen ilyenekkel foglalkoznod. ;-)

Sok sikert!

N

Ez tényleg így van.

Az egyik munkatársamnak egyetlen egy nagy szerelme volt még 17 éves korában csak elhagyta őt a csaj, és bár túltette magát rajta de azóta sem talált magának társat és emiatt ő is olyan helyzetben van mint te, hogy befásult, mert szorongásai lettek, és nem mer eljárni sehova emiatt, és emiatt sok barátját elvesztette, aztán amikor ismerkedne akkor minden baja van és nehezen talál már párt 33 évesen. És persze neki a fogai nem romlanak, de például sokszor kap dührohamot, sokszor kattan be, gyomorbetegsége is van, ráadásul sokat szédeleg időnként, és az orvosok is mind mondják hogy annyira jó minden eredménye hogy pszichés eredetű a betegsége. Mellette magas a vérnyomása, falás rohamai vannak ami miatt kegyetlenül elhízott. 33 évesen számítógépes játékokon éli az életét, egyszerűen az az egyetlen örömforrása, és a legnagyobb baja az amit csak nekem vallott be mert megbízik bennem, mert bennem látja a barátot hogy sokszor sírva ébred fel. Anyukája 2 éve meghalt, apja nem foglalkozik vele. Elkezdett őszülni a haja is. Szóval ezekbe van valami, és bizony lelki eredetűek.

"Vagy próbáld másképp felfogni: nem véletlenül alakult így, mindenkinek megvan a másik fele, csak idő kérdése és te is megtalálod."

Ez akkora ordas nagy baromság, hogy szerintem Te sem hiszed el kedves kettes.

Kedves #6-os, de, elhiszem.

Előző kapcsolatomra 3 évet vártam. Sopánkodhattam volna, hogy milyen rossz, de nem tettem, és milyen szerencse, mert épp az egyedüllét miatt mentem el egy rendezvényre, ahol belebotlottam a korábbi páromba, akivel 2 évig nagyon jól megvoltunk.

(ő külföldön akart élni, végül ezért mentünk szét, de ez más dolog)..

Hogyne lehetne. Ez azon múlik, hogy kinek milyen stabil az énje egyébként. Viszont nem lehet azt mondani, hogy közvetlen a lelki megterhelés ide vezet. Nekem is volt átkozott stresszes időszakom, egyszerűen mikor úgy nincs időd aludni, hogy minden percedet beosztottad és azt sem tudod, hol áll a fejed, miközben nem is hajtanod kellene, hanem békében elgyászolnod magadban egy szerettedet és nincs sem párod, a barátaid más országban vannak és senki sem hisz benned, akkor kikészülsz, ha jó vagy, ha nem. Nálam csak az immunrendszer gyengült le, a stressz képes erre, de szedtem nagyobb arányban vitaminokat és szerencsére nekem megvolt az az "eszköztáram", ami másnak nem biztos és ami miatt más összeomlott volna.

Elsősorban a szülői nevelés adja azt a tapasztalatot, hogy hogyan tudjunk megküzdeni egy krízissel, élethelyzettel, de szerencsére tanulható is amúgy. Nekem akkor is és most is volt lélekjelenlétem ehhez, el tudtam vonatkoztatni a problémáktól humorral, fantáziával, öniróniával, az egész káoszban a rend és a lehetőség megtalálásával... Bár engem úgy neveltek, hogy mindig lesz valahogy, mindenhol van út. És tényleg mindenhol van.

Most sincs párom, de már túlvagyok a hajtáson és emlékszem, ezekre az időkre gondoltam akkor is.:) És a gyász is azt hiszem, lecsengett azóta, megemésztettem a problémát. Viszont nem sóvárgok párkapcsolat után, lehetne jobb, de nyugodt vagyok végre, nyugodtan alszom és nevetve veszem a gondokat.

Amúgy arra figyelj, hogy kialakíthatsz egy ördögi kört. Sokszor nem is az tesz beteggé, hogy valami miatt szomorú vagy, én is bőgtem, mint az állat, mert mi más legyen a dolga egy gyászoló embernek, mint szembenézni az érzéseivel? Igaz, a papírok fölött bőgtem, mert a világ nem áll meg azért, mert a "nagysasszony gyászol". Inkább az betegít meg, hogy elkezded figyelni a tüneteidet és már-már gyűjteni azokat. Mintha napról napra figyelnéd, hogy ma épp mi megy tönkre benned. Ez nagyon nem jó hozzáállás.

"Akkor lehet belebetegedni, ha ez a helyzet téged zavar. Ha nem zavar, akkor nem lesz testi tünet sem."

akit nem zavar, az önmagának is hazudik.

#9 és kérdező:

Amikor eléred azt az állapotot, hogy a boldogságodat nem mástól teszed függővé, hanem önmagadban megtalálod azt, akkor nem fogsz sóvárogni és szenvedni amiatt, ha éppen nincs párkapcsolatod, ebből kifolyólag a helyzet nem fog zavarni. Ez elég sok önismeretet és lelki dolgokkal való foglalkozást igényel, de végül megéri, mert kiegyensúlyozott ember leszel. Kívánom nektek, hogy érjétek el ezt az életben! :)