Mi a nők véleménye a topkategóriás külsejű, de határozatlan, esetlen férfiakról?

Olyanok nincsenek, ha tényleg top külsejű akkor már kamasz kora óta verik bele az önbizalmat a nők, és hízlalják az egóját.

Az persze lehet, hogy csak a nagyi szerint álompasi, de valójában meg csak max egy átlagos. Nézd meg kik mondják neked ezt, mert nagyon nem mind1.

Biztosan felfigyelnék rá, nyilván a külső felkelti az ember figyelmét... De nem foglalkoznék vele. Ragaszkodom ahhoz a véleményhez (és a tapasztalat is ezt mutatja), hogy az a férfi, aki úgy viselkedik, mint egy férfi. És ahogy drága Kosztolányi írta:

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

Nekem kell az, hogy egy olyan kiállása legyen, ami azt sugallja, hogy a kapcsolatunkban ő képviseli a maga nemét. Nem kell sérthetetlennek lennie és szuperstabilnak, de van egy szint, ami alatt a személy annyira esetlen és feminin, hogy az embernek előbb jut eszébe róla az öccse vagy a leendő gyereke, mint a férje, aki vele EGYENRANGÚ társ.

Ahogy a nőknél, a férfiaknál is vannak díszemberek. Akik jól mutatnak, de ezen kívül sok dolgot nem tudsz velük kezdeni, PLÁNE nem egy jó kapcsolatot kiépíteni, ami izgalmas, kölcsönös és tényleg egyenrangú.

Én általában látom, ha valaki ilyen, szóval nem csak a külcsín hat rám (testbeszéd, beszédstílus, ha jobban ismerem, beszédtéma), egészen biztos, hogy addig nem kezdeményezek és nem is érdekel, amíg nem győződöm meg róla, hogy van benne potenciál, legalább minimális. Volt egyébként, aki udvarolt nekem és ilyen volt. Jólelkű srác, jól is nézett ki, de semmi több. Nem volt meg a kémia. Míg olyan, aki nem akart annyira megfelelni nekem és nem úgy kezelt, mint egy hímestojást vagy valami magasabbrendűt, hanem mint egy embert, aki pont olyan, mint ő (és átlagosan nézett ki), a humorával, határozottságával, a közvetlenségével és az eszével levett a lábamról...:))

20l

Aki ilyen, az nem is szokott kezdeményezni, ez már erősen visszavesz az esélyekből.

Nekem volt egy viszonylag nyámnyila pasim régen, de ő azért kiállt magáért ha muszáj volt. Sokszor látszott rajta, hogy rohadt kényelmetlenül érzi magát bizonyos szituációkban, de mégis megemberelte magát - értelemszerűen első randira is ezért kerülhetett sor :).

Mivel azóta volt határozott pasim is, így most már eléggé látom, hogy nekem ez utóbbira van szükségem, hogy ne tudjam elnyomni :p. Emiatt ma már nem nagyon adnék esélyt egy tutyimutyibb férfinak.

Én még életemben nem láttam olyan pasit aki top külsővel rendelkezik és esetlen meg tutyimutyi. Pedig sok férfival össze hozott már az élet. A top külsővel rendelkezők nem lehetnek ilyenek mert a külsejük miatt kicsi koruk óta folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapnak a környezetüktől, lányoktól, fiúktól egyaránt. Emiatt pedig lesz egy minimum egészséges önbizalma de lehet annál több is. És ha ez meg van akkor az élet egyéb területén is magabiztos lesz. A határozatlanság is önbizalomhiányból fakad. Az ilyen nem támaszkodik a nőre, miért tenné, hiszen pont hogy a nők térdelnek előtte, ez pedig őt csak megerősíti abban hogy egy értékes férfi.

Max azt tudom elképzelni hogy egy csúnyácska kisfiúból idősebb korában jó pasi lesz, de mivel sokan bántották gyerekként nincs meg egyből a kellő önbizalma, de ez is hamar meg szokott változni.

Na a másik verzióra sok példa van, velem is volt nem egyszer hogy belsőleg nagyon bejött valaki de egyszerűen testileg kicsit sem vonzott. Én nem tudtam esélyt adni nekik, csak barátságot kialakítani, mert ha képtelen vagyok felizgulni mikor hozzám ér akkor azzal nem lehet mit kezdeni. Ez nem döntés kérdése! Kb olyan érzés ha egy ilyen férfi hozzám ér "úgy" (szexuális jelleggel) mintha egy hetero férfihoz hozzá érne egy férfi szintén "úgy". A hetero férfit is elfogná a hányinger. Hát én is ezt érzem. 28/N